Mindannyiunk Ericje

2025.01.05 17:40 kozmalev Olvasottság: 196x

2

Sokkal több van Ericben, mint a főhős tudatalattija, ez a kollektív tudatalattink megnyilatkozása, vagyis Eric nemcsak egy szereplő a sorozatban, hanem a mindannyiunkban elfojtott vadember megtestesítője.

Eltűnik egy kisfiú az 1980-as évek New York-i forgatagában, majd akadnak bőven megmentők, akik a nyomába erednek, de ők nem hősök. Ők csak halandó, sebezhető, egyszerű emberek, akik a politikai basáskodás, a tőkeérdek és a nehezen átlátható emberi viszonyok halójában vergődő áldozatok. Nem kisebb károsultjai a történetnek, mint az eltűnt fiú, hiszen a mellékszereplők is tragikus hősök, sorsuk mégis összefonódik egy igaz ügy érdekében. Ebben a történetben mindenki megváltásra vár, a részegen kutató apuka, a kétségbeesett, házasságában megnyomorodott anyuka, a meleg, gyászoló főnyomozó, a dermesztő hatásban rekedt kolléga és felettes, de mondhatjuk, hogy áldozat a város is, amely lakosságának fele a föld alá kényszerült, a szó szerinti mélyszegénységbe, de szimbolikusan mondhatjuk azt is, hogy a pokolba. Nem sok ez áldozatból? Valahogy nem. Talán azért nem érződik mindez túlzásnak, mert nézőként nagyon könnyen tudunk rezonálni ezekre problémákra, mi is ebben a társadalmi gőzgépben préselődünk, és keresünk kiutat a saját csatornánkból, a saját Ericünkkel a nyomunkban. Eric a sorozat fiktív karaktere, a főhős agyában létező, de a fia fantáziájából átvett szörnyfigura, aki nagyon kellemesen és észrevétlenül hinti be humorral és lélektani tartalommal vegyesen a szereplők sorsából font cselekményt. Meggyőződésem, hogy mindenkinek van egy ilyen Ericje, és a szerencsésebbeknek van öniróniája és annyi művelt cinizmusa, hogy még cukinak is találja ezt a műfajtól kissé idegen karaktert.

Hogy egyébként mi ez a műfaj? Dráma? Krimi? Társadalomtükör? Kétségkívül van benne egy adag realista ábrázolásmód, de fűti a romantikus elkeseredettség, kiábrándultság és a remény. Mindezek után nem giccses a megnyugtató befejezés sem, kaptunk annyi sokkot a hitelesség jegyében, hogy a végére jól esik egy kis megnyugvás, egy kis vigasz a belső gyermekünknek.