Könnyed, szórakoztató film kerekedett belőle. Nehezen indul, nehezen folytatódik, de igazi önfeledt kikapcsolódást nyújt. Aki egy kis nevetésre vágyik némi bugyuta köntösben, ne habozzon.
Arnaud Lemort húzott egy merészet, mikor a helyszínt a Genfi-tó mellé tette, ami elég fura, mivel a híres francia büszkeségnek ellentmond. A táj festői, a választott helyszín lélegzetelállító. Olyan, mint egy kastély a tó partján. Fantasztikus a vízparti látvány, ahogy a bent és kint váltakozik a történetben.
Christian Clavier számomra nagy mellényúlás volt. Egy igazi öntelt antipszichológus, aki mégis eljátssza, hogy nagyon ért a terápiához. Egy szerencsétlen figura lesz belőle, és nem tudom elhinni, hogy ő a családapa. Abszolút hozza a bohókás defektes apukát, ami egy francia filmtől elvárható, ha már a férfiak kifigurázásáról szól a film, de nekem végig zavaró volt a jelenléte.
Claire Chust sem élete alakítását hozta, de ő legalább végig szerethető volt, és szépen összefogta a szálakat. Szerelmes volt, szexi, és próbált beleilleni a családi zűrzavarba.
Baptiste Lecaplain az apa fiatalabb kiadásban. Tele problémákkal, teljesen bohókás bénázásokkal és mérsékelt önbecsüléssel. A párosuk kiválóan megmutatta, hogy az életben nem kell mindig komolynak lenni, mert az élet akkor is zajlik, ha csak a felszínen fuldoklunk.
A film eredeti címe abszolút nem ragadja meg a film lényegét. A magyar címadás sokkal közelebb áll a film mondanivalójához. Az apa ellenséges viselkedése és a leendő családtag közeledése mindig jó anyag egy családi drámához. Az Apádra ütök sorozatban is átéltük már, hogy egy tehetős és féltékeny apa mennyire tudja félteni a lányát és családját. Itt is próbálták megmutatni. Szórakoztatóan bár, de teljesen súlytalanul, és végig paródiába fulladva. A történet egy képeskönyv szintjén áll össze. A hiányzó kockákat hozzáképzeljük, és a látványba belemagyarázunk pár dolgot, hogy egyáltalán életre keljen a történet. Nagyon döcögős lett a végeredmény, Mikor már azt hinnénk, hogy végre jön valami komolyabb tartalom, hirtelen visszarángatja valamelyik szereplő a filmet a felszínes poénkodások szintjére. Szinte teljesen tele volt a terem, sokan kíváncsiak voltak egy kis önfeledt szórakozásra.
A film fő jellemzője a kiszámíthatóság. Pontosan tudjuk, hogy a kezdeti találkozás még megismétlődik, pontosan látjuk, hogy a szerelem mindent legyőz, hogy a nagyi lenne a bölcs, a barátok a bonyodalom és a pszichológia, ami mindent áthat. Senki sem tökéletes. Olyan, mint egy nagy karmagyűjtemény megbocsátással és sok megfelelni vágyással.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretné átélni egy botladozó család hétvégi poénkodásait, mert könnyed kikapcsolódásban lesz része.
67 Családi terápia (2024)
A híres és sikeres pszichoanalitikus, Dr. Béranger majdnem tökéletes életet él. Egyedül Damien Leroy, a hihetetlenül ragaszkodó és szorongó páciense keseríti meg életét. Dr.... több»
Szereplők: Christian Clavier, Claudette Vizioli-Walker, Laurent Bateau, Baptiste Lecaplain, Ryan Benseti
