Csak óvatosan ezzel a filmmel

2025.02.14 17:29 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Vannak olyan filmek, amelyek képesek a nézőjüket kimozdítani a megszokott komfortzónájukból. Jómagam mindig is sokkal többre értékeltem eme horrorfilmeket, mint azon társaikat, amelyek azzal akarják elsősorban sokkolni a nézőt, hogy literszámra folyatják a vért, és hogy miként lehet egy emberi testet minél kisebb, apró darabkákra szaggatni.

Sokan úgy gondolják (és sajnos tévesen), hogy az emberi lélekre ható filmek elsősorban a horror műfaján belül látnak napvilágot, pedig hát ez nem feltétlenül igaz, ugyanis erre egy tökéletes ellenpélda mondjuk a Darren Aronofsky által rendezett, Rekviem egy álomért című kőkemény dráma. Persze azért a horrornak mint műfajnak sokkal több eszköz áll a rendelkezésére egy efféle lélekölő film megalkotására, mint bármely más műfajnak.

Jelen filmünk, a 2008-as Eden Lake (avagy a botrányosan félrecsúszott magyar címfordítással ellátott a Gyilkos kilátások) az egyik legkeményebb horror (avagy thriller), amelyet valaha láttam.

Eme film is már több mint tíz éve ott van a filmes gyűjteményemben, de ez idő alatt most nézhettem meg csupán második, avagy harmadik alkalommal, ugyanis eme alkotásról nem gondolnám, hogy a nézője szívesen nézné újra évről évre, mert komolyan hatással tud lenni a lelkiállapotára. Rengeteg mindenért tudnám dicsérni James Watkinst (rendezője és egyben forgatókönyvírója a filmnek) ezért a munkájáért, ugyanis szerintem egy maradandó alkotást tudott összehozni eme filmjével.

Maga a film történetének kezdete szinte alig tér el attól a tipikus horrorfilmes alapkoncepciótól, amikor egy fiatal pár ki akar mozdulni a nagyvárosi mókuskerékből, és leutaznak vidékre, egy erdő mélyén megbújó, csodaszép tavacskához, hogy ott jól érezzék magukat stb. stb. stb. Csakhogy kimondottan hamar kezdenek érkezni ama intő jelzések, hogy itt nem egy baltás elmebeteggel kell majd felvenniük a harcot a túlélésért főszereplőinknek, hanem egy olyan veszéllyel, amelynek a legfőbb erőssége az, hogy ez sokkal hihetőbb, mint bármely más dolog, amit horrorfilmekben bőségesen elpuffogtattak korábban már, méghozzá az emberi gonoszsággal.

De a rendező nem volt rest csavarni ezen még egyet, méghozzá azzal, hogy az emberi gonoszságot most gyerekek, tinédzserek formájában tálalják. Oké, persze 2008-ban mindez azért már nem akkora újdonság, hisz számos horrorfilm vette már alapul a gyerekek kontra felnőttek küzdelmeit, de szerintem mindezt ilyen zsigeri hatással mindeddig még nem láttam más filmekben.

További dicséretet érdemel a rendező és egyben forgatókönyvíró James Watkins azért is, hogy bár a film történetében megtalálható egy igencsak magvas társadalomkritika a nagyvárosi kontra kisvárosi emberek közt, leginkább a dolgok hozzáállásában, de mindezt nagyon szépen hagyta a háttérben szunnyadni (egészen a film utolsó képkocájáig), és sokkal inkább fókuszált arra a történetben, hogy miképp tudja még jobban fokozni egyes jelenetek feszültségkeltéseit.

Merthogy feszültségben nem fogunk hiányt szenvedni eme filmben. Talán az első harmada az, amikor még csak a baljós és nyugtalanító események egész sorozatával építkezik a film, aztán elérkezik a történet egy amolyan töréspontjához, ahol aztán egy olyan sodró lendülettel kezdik fokozni a feszültségteremtést benne, ami majdhogynem biztos, hogy oda fogja szegezni a nézőjét a képernyő elé. Számtalan olyan fordulat követi egymást a filmben, amely képes különböző érzelmi hatásokat kiváltani majd a nézőjéből, és ezeknek a tetőpontjához igenis meg kell várni szinte az utolsó képsorait is.

Egy gondolat erejéig kitérnék még a film szereplőire, ugyanis sok helyen a filmbéli Jennyt alakító Kelly Reilly színésznőt emelik ki a legtöbben a színészek terén, amit persze teljesen meg is tudok érteni, hisz elképesztően hiteles alakítást láthatunk tőle, de szerény véleményem szerint ez igaz szinte mindenkire ebben a filmben.

Úgy gondolom hogy egy zseniális alkotás lett az Eden Lake - Gyilkos kilátások című film szinte minden téren, de hiába adom meg a megadható öt csillagot, a kedvenceim listájára nem férhet fel, méghozzá a hatása miatt, amit még így, a harmadik megtekintése után is képes vagyok érezni a látottak miatt.