Bevallom, kissé bajban voltam Christian Alvart 2009-es, Pandorum című filmjének megtekintése után, ugyanis szeretni akartam eme produkciót, hiszen sajnos igencsak kevés jó sci-fi horrorral vagyunk ellátva. Szeretni akartam, ugyanis két olyan film emlékét is képes volt felidézni bennem (a 2007-es Napfény és az 1997-es Halálhajó), amelyek igazán közel állnak a szívemhez. Tehát magasan volt az a képzeletbeli léc nálam a Pandorum esetében, de lássuk hát, hogy képes volt-e megugrani az elvárásaimat jelen alkotásunk!
Nagyon tömören, csak részben. Ugyanis az tagadhatatlan, hogy voltak a filmben kimondottan olyan elemek, amelyeknek sikerült elnyerniük a tetszésemet, de sajnos legalább ugyanennyi dologban teljesített alul számomra a Pandorum. Na de nézzük, hogy mik kerülnek annak a képzeletbeli mérlegnyelvnek a pozitív részére!
Egyrészt a színészi alakítások, és itt elsősorban a Ben Foster és a Dennis Quaid által hozott filmbéli alakításokra gondolok. A többi színész sem teljesít rosszul, de a fentebb említett két úriemberhez nem lehet hasonlítani a karaktereiket, ezáltal az ő szerepeiket bárkire rábízhatták volna. Egy másik pozitívuma a filmnek a hangulatteremtése, bár azt azért nem mondom, hogy kiemelkedő lenne e téren, de ahogy az atmoszféraépítést összhangba hozták a történetvezetésével (pontosabban egy bizonyos részéig), az teljesen korrekt lett az én szememben.
Szerencsére a díszlettervezők és a film megvilágításáért felelősök is kitettek magukért, hiszen a munkájuk eredménye mind-mind meglátszódott a film atmoszféráján. A gond csak az, hogy itt ki is fogytam azon dolgokból, amelyeknek igazán sikerült jól teljesíteniük nálam, a továbbiakban pedig jönnek a kevésbé, vagy csak szimplán rosszul muzsikáló dolgok a filmben.
Még valahol az elfogadható tartományba sorolnám a film forgatókönyvét (amit Travis Milloy hozott össze), bár kissé érződött rajta, hogy egyfajta biztonsági játékot űz a forgatókönyvíró, ugyanis meglehetett volna arra az esélye, hogy egy sokkal, de sokkal sötétebb hangvétel felé terelje majd a filmbéli cselekményeket, amivel sikerült is volna meglepnie.
Továbbá a történetben elhelyezett csavarok sem lettek rosszak, de valójában hatalmas meglepetéseket nem tudott okozni nálam ezzel a forgatókönyvíró. Még mindig az elfogadható tartományba sorolnám a filmbéli lények kivitelezését, de azért itt már remegett az a bizonyos léc nálam.
Amit viszont egyértelműen a film negatívumai közé sorolnék, azok a vágások és a filmben hallható zenei betétek. Tulajdonképpen nem nagyon értem, hogy miért kellett ezeket a villámgyors vágásokat alkalmazniuk a filmben, ha már a filmbéli lények egyáltalán nem néztek annyira rosszul ki, hogy ezzel el kelljen rejteniük a nézők elől őket. Ezáltal pedig csak egy dolog marad, ami miatt szükséges lehetett eme vágásokra, az pedig a film akció vonulata.
Szerény véleményem szerint sokkal, de sokkal többet tudott volna nyújtani számomra a Pandorum, ha mellőzték volna a filmből az akcióelemeket. Ugyanis a történet kétharmada felé sajnos szinte már teljes egészében ez jellemzi a filmet, és emiatt sokat veszít az én szememben az addig oly szépen felépített, hangulatos atmoszférából. Sajnos a zeneszerző, Michl Britsch munkája még ennél is felejthetőbbre sikeredett.
Összegezve: ha kivennénk az egyenletből Ben Foster és Dennis Quaid színészeket, akkor majdhogynem biztos, hogy három csillagnál többre nem tudnám értékelni a látottakat, de így egy kis jóindulattal még adható a filmre a négy csillagocska.
76 Pandorum (2009)
akció | horror | misztikus | sci-fi | thriller
A Föld hamarosan végleg elpusztul. Hogy mentsék a menthetőt, az emberek egy űrhajót indítanak útnak a távoli Tanisz bolygó felé. A modern kori Noé bárkája nem más, mint a... több»
Szereplők: Dennis Quaid, Norman Reedus, Ben Foster, Cam Gigandet, Wotan Wilke Möhring
