Ez az a film, amely egyszerre működik képregényadaptációként, politikai thrillereként és egyfajta modernkori forradalmi kiáltványként. Nem egy klasszikus szuperhősfilm, és nem is akar az lenni. Itt nincs CGI-csatajelenet, nincs világot megmentő óriási robbanás, nincs egyértelműen jó vagy rossz oldal. Van viszont egy titokzatos, maszkos forradalmár, aki idézetekkel dobálózik, robbantásokkal kommunikál, és akinek eszméi sokkal tovább élnek, mint ő maga.
V nem egy hagyományos hős. Nem látjuk az arcát, nincs alteregója, nem tudjuk a valódi nevét, nem is igazán fontos, hogy ki ő – mert ő maga az eszme. Egy ember, aki egy diktatórikus rendszer ellen harcol, de nem a szokásos hollywoodi módon, hanem egy intellektuális háború részeként. A forradalmár, akinek minden szava egy idézet, minden cselekedete egy jelképes üzenet.
És itt jön be a film egyik legnagyobb erőssége: az, hogy V karaktere túlmutat a klasszikus „jófiú” szerepen. Egy terroristának bélyegzett lázadó, aki manipulálja, befolyásolja az embereket, és nem fél attól, hogy radikális eszközökhöz nyúljon. Az ő igazsága nem egyetemes, és a módszerei sem feltétlenül helyesek – de éppen ezért működik annyira jól.
A film disztópikus világa rémisztően valóságos. Nem egy túlzó, sci-fi diktatúra, hanem egy olyan rendszer, amelyben az emberek csendben tűrnek, ahol a média manipulál, ahol a hatalom hazugságokra épül. Egy olyan társadalom, amely nem is tűnik annyira távolinak. És itt rejlik a film igazi ereje: nem egy elrugaszkodott fikciót mesél el, hanem egy olyan világot mutat be, amely bármikor megtörténhet – vagy talán már meg is történt.
A politikai szatíra éles és kegyetlen. A kormány egy orwelli rémálom, amelyben az embereket propagandával etetik, és aki ellenáll, az eltűnik. John Hurt zseniálisan alakítja a Nagy Testvér-szerű diktátort, Adam Sutlert, aki a félelemre építi hatalmát – de végül épp ez a félelem fordul ellene.
James McTeigue rendezése letisztult, mégis hatásos. A film sötét, komor, de nem túlzóan depresszív. A vizuális megoldások – különösen a Guy Fawkes-maszk ikonikus jelenetei – erőteljesek és emlékezetesek. A végső robbanás a 1812-es nyitányra pedig az egyik legjobb filmes pillanat, ami valaha vászonra került.
A zene és a narráció együtt egy olyan atmoszférát teremt, amely egyszerre epikus és fenyegető. Dario Marianelli zenéje tökéletesen illeszkedik a film hangulatához, és a film végére már te is azt érzed: itt nem egy ember, hanem egy eszme győzött.
87 V mint vérbosszú (2005)
akció | dráma | sci-fi | szatíra | thriller
A film a nem is olyan távoli jövőben játszódik Angliában, egy diktatúra idején. Az emberek reggetgnek a titkosrendőrségtől, esténként kijárási tilalom van érvényben. Egyik... több»
Szereplők: Natalie Portman, John Hurt, Stephen Fry, Hugo Weaving, David Leitch
