Az I Wanna Dance with Somebody nem csupán egy zenés életrajzi film Whitney Houstonról, hanem kísérlet arra, hogy egy ikon mögött meglássuk az embert is. Kasi Lemmons rendezése tiszteletteljes, érzelmes és ambiciózus alkotás, amely azonban tudatosan a klasszikus hollywoodi életrajzi filmek biztonságos ösvényén marad. Ennek köszönhetően felemelő és fájdalmas egyszerre – de nem mindig annyira őszinte és kockázatvállaló, mint amennyire Whitney Houston élete megkívánná.
A film legnagyobb erőssége kétségtelenül Naomi Ackie alakítása. Nem pusztán eljátssza Whitney Houstont, hanem érzelmileg is megidézi: a bizonytalanságot, az eufóriát, a megfelelési kényszert és az önmagával vívott harcot. Ackie nem próbálja utánozni Houston hangját – ezt a film bölcsen az eredeti felvételekre bízza –, helyette a testbeszédre, a tekintetre és a belső feszültségekre koncentrál. Ez a döntés hitelesebbé teszi a karaktert, még akkor is, ha a playback használata néha kizökkentő lehet.
Narratív szempontból a film a megszokott „felemelkedés–bukás–tragédia” ívet követi. Látjuk Whitney gyors felemelkedését, világsztárrá válását, majd fokozatos önfelőrlődését. A probléma nem azzal van, amit a film elmond, hanem azzal, amit csak érintőlegesen mer kimondani. A drogfüggőség, a bántalmazó kapcsolat Bobby Brownnal, valamint a Whitney szexuális identitásával kapcsolatos konfliktusok mind jelen vannak, de gyakran finomítva, tompítva, mintha a film félne attól, hogy túlságosan lerántsa a leplet az ikonról.
Bobby Brown karaktere különösen problematikus ábrázolást kap. Ashton Sanders játéka karizmatikus és intenzív, ám a forgatókönyv sokszor elnagyoltan kezeli a kapcsolat dinamikáját. A bántalmazás kérdése felvillan, de nem kap valódi feldolgozást, így inkább narratív állomásnak, mint mély drámai konfliktusnak hat. Ez a döntés érthető a film mainstream céljai szempontjából, mégis hiányérzetet hagy maga után.
A koncert- és zenei jelenetek viszont kivételesen erősek. A film legemlékezetesebb pillanatai azok, amikor Whitney a színpadon áll: itt a rendezés, a vágás és az érzelmi intenzitás tökéletes összhangba kerül. Az „I Will Always Love You” előadása vagy a Super Bowl-jelenet nem pusztán nosztalgikus élmény, hanem valódi érzelmi csúcspont. Ezekben a pillanatokban a film megmutatja, miért volt Whitney Houston több mint popsztár: kulturális és érzelmi jelenség.
Tematikusan az I Wanna Dance with Somebody a kettősségről szól. A magabiztos díva és a törékeny nő közötti szakadékról, arról az árról, amelyet a világsiker követel. A film egyik legszebb gondolata, hogy Whitney nem a színpadon volt igazán elveszett, hanem azon kívül – ott, ahol nem a hangja, hanem az identitása volt a tét. Ezt a belső konfliktust azonban a film inkább érzékelteti, mintsem valóban feltárja.
Az I Wanna Dance with Somebody egy erős, érzelmes és tiszteletteljes életrajzi film, amely kiváló főszereplői alakítással és felejthetetlen zenei pillanatokkal dolgozik. Ugyanakkor túlságosan óvatos ahhoz, hogy igazán megrázó portrét fessen egy rendkívül összetett és tragikus sorsról. Ez nem a teljes igazság Whitney Houstonról – inkább egy fájdalmasan szép emlékmű. Egy film, amely megmutatja, miért imádta őt a világ – de csak részben azt, hogy miért nem tudta túlélni ezt a szeretetet.
A film az egyedülálló és felejthetetlen Whitney Houston énekesnőnek állít emléket. A fiatal New Jersey-i gospel kórusénekesnőből minden idők egyik legsikeresebb és legtöbb... több»
Szereplők: Naomi Ackie, Stanley Tucci, Clarke Peters, Nafessa Williams, Ashton Sanders
