Folytatva a tavalyi év horrorfilmes felhozatalának a megtekintéseit, a soron következő produkció, a Sean Byrne által rendezett Veszélyes állatok. Először azt gondoltam jelen filmünkről, hogy eme alkotás egyáltalán nem került be a magyar mozifilmek kínálatába, és csak hogy valamelyik streaming-szolgáltatónak köszönhetjük, de meglepődve olvastam, hogy augusztus közepe táján még a hazai mozik palettáján is bemutatásra került. Szóval nálam abszolút a radar alatt volt e film. Ezt azért is furcsálltam nagyon, mert hát a cápás horrorfilmeknek (még ha Zs-kategóriás is) mindig is bérelt helyük van a szívemben. Így pedig írhatnám akár azt is, hogy ezáltal duplán kíváncsi lettem a Veszélyes állatok című filmre. Na, de lássuk hát, hogy milyen is lett a kész film!
A film megtekintése után különböző érzések kavarogtak bennem, ugyanis kapunk egy cápás horrorfilmet, amiben valójában a cápák csak eszközökként funkcionálnak, és a film műfaja is inkább valahol a kicsit keményvonalasabb thrillerek és horrorfilmek közé sorolható. Mindez persze még egyáltalán nem negatívum, sőt, inkább a forgatókönyvíró (Nick Lepard) kreativitását mutatja.
A történetéről (a befejezését leszámítva) elsősorban az érdekes jelző jutott az eszembe, de sajnos ez édeskevés e téren, ha mindez kimerül az egyszeri szórakozás palettáján. Ugyanis bár valóban voltak a történetben feszültnek nevezhető jelenetek, de sajnos igazán félelmetesnek mondható képsorok annál ritkábban. Vagyis inkább azt írnám erről, hogy a forgatókönyvíró a félelmetesnek ható jeleneteket leginkább a film végére tartogatta, viszont nálam pont, hogy ott csap mindez az ellenkezőjébe, a túlzottan is szirupos befejezése miatt. Pedig tényleg voltak jó pillanatai a történetnek. Ugyanis, bár kezdetben egyáltalán nem mondanám, hogy sikerült volna akárcsak egy kicsit is megnyernie magának a film főhősnőjének (Hassie Harrison), ami ugyebár azért elég nagy gond, hiszen pont, hogy ő érte kéne a nézőnek a tíz körmét is lerágnia a játékidő alatt, de ez szerencsére azért megváltozik a film utolsó negyedére.
Aztán itt van a film valódi főgonosztevője (és nem, nem a cápák lennének azok), hanem a Jai Courtney által hozott karakter. Ha lehet valamit egyöntetűen dicsérni a Veszélyes állatok című filmben, akkor az Jai Courtney alakítása, ugyanis valóban nagyon jól állt neki a filmbéli karakter. Bár igaz, hogy a forgatókönyvíró egy pillanatig nem vesződött azzal, hogy karakterének bármiféle mélységet is biztosítson a történetben, ami viszont szerintem egy jókora ziccer volt.
Na, de ha már egy cápás filmről beszélünk, akkor mindenképp szót érdemel, hogy e téren miként is teljesített jelen produkciónk. Szerencsére a filmbéli cápás jelenetek nagy százalékát nem a különböző fajtájú számítógépes effekteknek köszönhetjük, hanem valódi természetfilmekből ollózták át ide (szerintem kimondottan igényesen megoldva), és végre nem a cápákat készítették el CGI segítségével, hanem ezen élőlények hátterén dolgozott a CGI. Jómagam tehát nyugodtan ki merem jelenteni azt, hogy a film technikai megoldásainak a legjava igencsak jól sikerült.
Mindent egybevéve egyáltalán nem lett egy rossz film a Veszélyes állatok, de sajna azt se tudnám írni róla, hogy rövid időn belül ne veszne nálam a feledés homályába, ugyanis ez valóban csak egy egyszeri szórakozásra elegendő produkció, emiatt pedig a három csillagnál többet nem is érdemel.
64 Veszélyes állatok (2025)
A szörfös Zephyrt elrabolja egy sorozatgyilkos, majd a hajóján tartja fogva. Meg kell szöknie, mielőtt a férfi megetetné a cápákkal. Új szerelme, Moses a lány keresésére indul,... több»
