Paolo Sorrentino egy zseni, ezt már határozottan ki lehet jelenteni. Ezúttal írt egy szerelmi vallomást a retkes városához, Nápolyhoz, mely valamikor talán olyan volt, mint ebben a filmben. Mind a cselekménybonyolítás, mind a képi világ igazán festői és művészi; ezúttal is folyamatosan lenyűgöző vizuális élmény éri a nézőt, és ebben Daria D'Antonio operatőrnek is kiemelkedő érdeme van.
Hogy a címadást elemezzük, egy történelmi/mitológiai kitekintés segít: a görög mitológiában Parthenopé egy szirén volt, aki bánatában a tengerbe fojtotta magát, miután nem tudta elbűvölni Odüsszeuszt. A legenda szerint a testét ott mosta partra a víz, ahol ma ez a lepukkant, valamikor csodált város felépült.
A főszereplő lány maga a megfoghatatlan, megbabonázó szépség – akárcsak a város –, akit mindenki csodál, de igazán senki sem birtokolhat. Őt Celeste Dalla Porta alakítja. A fenséges és a groteszk, a szent és a profán keveredése ezúttal is jellemzi Sorrentino vizuális költészetét. A film első harmada a fiatalság és a lehetőségek szabadságának ünneplése. Nem sokkal ezután érkezik Gary Oldman alakításában a kiégett, cinikus amerikai írózseni, aki mindjárt zseniális kontrasztot képez a bevezető hangulattal. Innen már az illúziók elvesztésének ábrázolását látjuk.
Parthenopét továbbra is mindenki a külseje, a tökéletes felszíne miatt bálványozza. Ezzel szemben az egyetemen – az antropológia tanszéken – a professzor arra tanítja, hogyan kell „látni”, vagyis a felszín alá nézni, és felfedezni az emberi létezés valódi, gyakran fájdalmas mélységeit. A professzor, később kiderül, hogy az egész film filozófiai iránytűjét alakítja. A cselekmény egyre mélyebbre megy, és nem marad kétségünk, hogy a nézőnek is egyre komolyabb munkát érdemes belefektetnie az értelmezésbe.
Nem akarom szétspoilerezni, de ez tulajdonképpen egy felnövéstörténet (coming-of-age), de a melankolikusabb, intellektuálisabb fajtából. A lány elkezd ráébredni, hogy a szépség és a fiatalság nem nyújt védelmet az élet súlya ellen. Itt már a város sem a hibátlan képét mutatja. És a fő mondanivaló csak ezután következik. Ez egy igazi filmcsemege fantasztikus kivitelezésben; Paolo Sorrentino ismét odatette magát.
69 Parthenopé - Nápoly szépe (2024)
Parthenope élete az 1950-es évekbeli születésétől napjainkig. Egy női eposz hősiesség nélkül, de tele szenvedéllyel a szabadságért, Nápolyért és a szerelemért. A nyarak... több»
Szereplők: Gary Oldman, Stefania Sandrelli, Celeste Dalla Porta, Luisa Ranieri, Silvio Orlando
