Christopher Nolan fanatikus, már a kezdetektől. Bármi jöhet tőle, zseniális a fickó. De természetesen minden jóra vevő vagyok, a lényeg, hogy kösse le a figyelmemet.
Ez konkrétan olyan volt, mintha bent állnék a színpad mellett. A 3D végre nem csak egy gagyi effekt, hanem tényleg hozzáad az élményhez. Billie energiája brutálisan átjön, néha már túl intim az egész, de pont ettől működik. James Cameron nagyon ráérzett erre a vibe-ra.
Egy „popcorn-thriller”, ami néha túl sok, máskor meg túl kevés, ha komoly pszicho-feszültséget vársz. A sztori csavarjai viszik előre a filmet, de néha tényleg olyan klisés, hogy az ember csak néz és gondolja, „oké, ezt láttuk már”.
Voltak részek, ahol kicsit kiszámíthatónak tűnt a történet, de még így is hozza azt a „nézős” hangulatot, amit egy esti mozizáshoz elvársz. A medence-helyszín és a barátok dinamikája tényleg működik, és a csimpánz dührohamai tényleg kellemetlenül hatnak. Nem mesteri, de szórakoztató.
Lehet bennem van a hiba, de engem nem kötött le. Az alaphelyzet érdekes, de a megvalósítás számomra unalmas és kiszámítható volt – a nagy leleplezéseknél előre tudtam, mi fog történni. A karakterek többsége idegesített, és a végére már csak azért néztem végig, mert nem szeretek félbehagyni semmit. Nálam ez most mellé ment.
88 Billie Eilish - Hit Me Hard and Soft: The Tour (Live in 3D) (2026)