Ez tipikusan az a film, aminél először azt hiszed, hogy egy nosztalgikus nyári sztori lesz, aztán szépen elkezd szorítani belülről. Nagyon jól hozza azt az érzést, amikor gyerekként érzed, hogy valami nincs rendben a családban, csak még nincs rá szavad. Nem akar mindent megmagyarázni, és pont ettől maradt velem napokig.
Nekem nagyon tetszett, hogy nem csak a showt mutatja, hanem a hype előtti ideges készülődést is. Ettől sokkal személyesebb lett az egész, nem csak egy sima koncertfelvétel. Kicsit több kulisszatitkot még elbírt volna.
Jonathan Bailey karaktere hozza a laza, megkapó vibe‑ot – kis „slutty glasses” humorral dobják fel az egészet. Ő tényleg feldobja az egészet, megjelenik egy kis Indiana Jones‑hangulat is.
Panoptikus hangulat, komorság, családi dráma, de közben? Semmi ütős, se vizuálisan, se sztoriban. Omar Sy tinivel való kapcsolata happy moment, de nem elég ahhoz, hogy kimentse a filmet. Sajnos több limonádé akcióra számítottam.
66 Blue Heron - Egy nyár emléke (2026)