Ez tipikusan az a film, amit vagy imádsz, vagy unatkozol rajta. Látszik, hogy tele van szeretettel a francia új hullám iránt, meg tök jól hozza azt a laza, improvizált energiát, de sztoriban nem történik annyira sok minden. Inkább hangulatfilm, nem popcorn.
Őszintén: családdal mozizásra remek választás. A sztori nem fogja leveszni a padsort, de pont ez a varázsa, nem akar több lenni, mint ami. A zene, a színek, az udvari kalandok szuperkörnyezetet adnak a kikapcsolódásra. Ha valami komolyabbat keresel, akkor lehet kicsit kevés lesz, de egy lazább esti filmnek tökéletes.
Nekem kicsit ambivalens élmény volt. Az Arany Medve díja jogos, mert művészileg erős, gondolatgazdag alkotás, de néha éreztem, hogy túl reflektív, és a történet ritmusa ereszt. Johanne első szerelme megkapóan van felépítve, Johanna tanár-karaktere is érdekes, de a film nem egyszer hagyja, hogy túllépjen a határvonalakon, mintha határozott választ nem akar adni. Ennek van ereje, de nézőnek türelmesnek kell lenni.
Lehet, hogy túl idealista vagyok, de engem simán beszippantott a film, a kaotikus túravezetés és a kulturális ütközések. Nem lett a kedvencem, de simán jó kis nyár esti kikapcsolódás. Szórakoztató, de nem mély.
Ez a klasszikus ‘öreg motorost visszahívja a csapat’ történet, de olyan látványvilággal, hogy egy pillanatra sem unatkozol. Kard foghoz, kanyargás, pit stop… csoda, hogy még élünk. Bizonyos részeknél kicsit túlhúzva érzem, de összességében eléggé hangulatos.
69 Nouvelle Vague – Az új hullám (2025)