Kifejezetten élveztem, hogy Ron Howard kilépett a komfortzónájából: ez nem az a tipikus feel-good film, hanem dráma, klausztrofób atmoszféra, emberek egymással és önmagukkal harcolnak. A színészgárda remek, külön kiemelném, mikor hirtelen robban a helyzet, és jön a feszültség. Ha nem várod el, hogy minden karakter mélyen meg legyen írva, és csak egy feszült, fürdőző történetre vágysz, akkor jó választás
Rumi és Jinu duettje (Free) konkrétan sláger, komolyan, újra és újra megőrjít. Van benne tökösség, van benne dráma, van benne minden. Ha K‑pop kedvelő vagy, ez késő esti fan‑perverzióra ideális. Viszont néha azt érzem, hiányzik a karakterépítés – csak menő jelenet kéne, de nincs mély.
Az egész lassú, ügyetlen, nincs benne nagyon semmi, amit akár messziről is izgalmasnak, félelmetesnek neveznék, amihez nagyban hozzájárul a színészek inkompetenciája, amivel megformálják a karaktereket. Glenn Close kivételt képez, de még ő sem képes megmenteni.
A sorozat továbbra is nagyon erősen megy, annak ellenére, hogy ez már a harmadik évad. A dráma és a humor remek keveréke az egész, ami főleg Reynoldsnak és McElhenney-nek köszönhető.
70 Éden (2025)