Manapság már kevesen ismerik ezt a filmet, pedig egy igazi klasszikus, és még ma is megállja a helyét. Persze nagyon más, mint amihez hozzászoktunk, de hát több mint hatvan éves. Higgyétek el, a maga idejében ez egy nagyon is formabontó, merész vállalkozás, amely részben lerántotta a leplet a Hollywood káprázatáról.
Olvasva és színpadon látva szerintem fantasztikusan tud működni. Egressy Zoltán darabja nagy kedvencem volt mindig is, de sajnos ez a film eléggé gyenge lett és nem igazán adja vissza a mű valódi hangulatát, még ha a forgatókönyvet maga a szerző ültette is át.
Tartalmaz néhány jó ötletet, vizuálisan szintúgy nem elhanyagolható, Charlize-ról nem is szólva, aki mint mindig, gyönyörű látvány...de ezzel kb mindent el is mondtam.
A dramaturgiát el tudtam volna képzelni egy kicsit jobban is, mivel így a vágások eléggé kapkodóak lettek, itt-ott követhetetlen is a film. Ennek ellenére szerintem egész jó.
Tarantino munkáit ismerve elég nagyok az elvárások, de erre a filmre nem lehet felkészülni. Teljesen magával ragadó a varázsa. Hamisítatlan Tarantino-mozi, bár kevésbé karakterközpontú és jóval lineárisabb a történetvezetése, mint amit a rendezőtő megszokhattunk. Ennek ellenére az utóbbi pár év legeredetibb filmjeinek egyike.
Sokan értetlenkedve nézik, hogy mi is ez a film tulajdonképpen. Egy komédia. Romantikus, drámai egyben, de komédia. Az izraeli filmgyártás egy gyöngyszeme.
Imádom Soderbergh munkásságát. Egy ilyen kaliberű téma megfilmesítése nem kis feladat, és ő ezt remekül oldotta. Tetszett mindkét epizód. Remek hangulatú, és nem igazán van szépítve az egész. Nem kap senki sem pozitívabb vagy épp negatívabb szerepet, mint ami valójában volt.
Már csak Robert Redford miatt érdemes megnézni ezt a filmet, hihetetlen mit ki nem hoz a karakteréből. Nagyon erős hangulata van és izgalmas cselekménye. Csakis ajánlani tudom mindenkinek!
Egy igazi klasszikus ez a film és a regény is amelyből készült. Bár a hangulata nem éppen átütő, van ezekben a hetvenes évekbeli könyvadaptációkban valami egysíkúság, mégis nagyon emlékezetes filmélmény volt a számomra.
Szerintem az egész egyszerűen úgy gyönyörű, ahogy van, nincs túlbonyolítva, könnyed történet. Néha egy kicsit zavaróak a technikai megoldások, de ez nem kifejezetten vesz el a film élvezhetőségéből.
Az örök provokatőr Marker fantasztikus fotofilmje. Néhány pillanatban túl gyorsak voltak a váltások, még meg kell néznem párszor, hogy mindent teljesen megértsek. Szerintem zseniális.
Bár nem tűnik olyan hosszúnak az a másfél óra játékidő, én nagyon elnyújtottnak éreztem. Nagyon lassú filmről van szó, amihez hangulat és türelem kell, és nem biztos, hogy megéri a fáradtságot, mivel eléggé felejthető az egész.
Ray Liottát a Hannibal óta szeretem nagyon, erre persze nem tudok rendes magyarázatot. Robert De Nirónak meg tökmindegy, milyen szerep jut, általában értékelhetőt alakít (kivéve a vígjátékokat). Joe Pescitől gyerekkoromban féltem, és végre sikerült megkedvelnem, úgyhogy szerethettem volna is ezt a filmet, ha nem unnám nagyon az ilyen és hasonló jelleggel készülő drámákat, mert nem igazán tudom eldönteni, mit szeretnének velük mondani. Hogy ha azt, hogy bűnözni király...
88 Alkony sugárút (1950)