A Vasember trilógia egyértelműen leggyengébb darabja, amely bár szórakoztató, de erősen érződik rajta a rendezőváltás hatása. Ez az a Marvel-film, amely a Filmes Univerzum nagy egészét tekintve szinte semmit nem ad hozzá a történethez – aki kihagyja, nem marad le semmi igazán fontosról. A Mandarin karakterével kapcsolatos „fordulat” szerintem egyszerűen kínos, egy komolyabb fenyegetés helyett egy bugyuta poént kaptunk, ami kifejezetten méltatlan egy ilyen ikonikus gonoszhoz. A lezárás és Guy Pearce karaktere már túl erőltetettnek érződött, főleg Pepper akciózása, ami végképp kilógott az eddigi filmek stílusából. Tony Stark rajongói a dialógusokon még jól szórakozhatnak, de sem a Vasember-pán... több»
A csend ereje A Cloverfield Lane 10 óta nem félek beülni az ilyen kamaradrámákra. Ott egy pince volt a fő helyszín, mégis olyan feszültséget teremtettek, hogy az egyik legkiemelkedőbb film lett 2016-ban. Így a Hang nélkül könnyen felkeltette az érdeklődésemet, és szerencsére nem is kellett csalódnom.
Bár a főszereplők alig beszélnek, a hanghatások miatt mindenképp moziban érdemes megnézni – vagy legalább egy jó házimozirendszerrel, fejhallgatóval. Ez a film egyértelműen kihasználja a csendet és minden apró zörejt, hogy fokozza a feszültséget. Egyedi stílusa és drámai ereje ellenére a horrorrajongók igényeit is kielégíti.
A színészi játék kiemelkedő, hiszen sikítások és ordibálások nélkül kellett átadni a ... több»
A kritikák ellenére nem mondanám nézhetetlen filmnek, de közel sem azt nyújtja, amit az előzetes ígért. A marketing erőteljes vígjátékként próbálta eladni, sztárparádéval és poénözönnel, ami miatt sokan csalódhattak. Mindkét főszereplő inkább a vígjáték műfajában alkotott maradandót, így jogosan várhatott volna a közönség egy pörgős, humoros filmet – ehelyett azonban a második felében drámába fordul. A legnagyobb problémája az aránytalanság: a vígjáték és dráma keveredése nem sikerült jól, így a film sem igazán tudja, milyen műfaj szeretne lenni. Ráadásul indokolatlanul hosszú, ami miatt az is unhatja, aki szórakozásra vágyott. Bár nem bántam meg, hogy megnéztem, hálát adok, hogy anno nem er... több»
Végtelen élmény Egyszerűen zseniális. Egy több szálon futó szuperhősfilm ritkán képes ekkora hatást kiváltani, de a Végjáték ezt maradéktalanul megtette. Egy hónapot szántam arra, hogy kronológiai sorrendben újranézzem a 2008 óta bemutatott Marvel-filmeket, ezzel készülve a Végtelen háborúra. Talán ezért is erősödött bennem az élmény, hiszen lenyűgöző látni, milyen precízen és következetesen épült fel ez az univerzum, és végül minden kirakósdarab a helyére került.
Az utóbbi Marvel-filmekben (Thor: Ragnarök, Pókember: Hazatérés) számomra néha túlzásba vitték a humort, de itt végre tökéletes egyensúlyt találtak. A beszólásokon könnyesre nevettem magam, talán még sosem volt ilyen kifogástalan a humor a franchi... több»
Nem vagyok a fantasy műfaj elkötelezett rajongója, így a túltolt CGI-vel megfestett Asgard világa nem igazán ragadott magával. Kétségtelenül látványos, de számomra a Földön játszódó történetszál sokkal élvezetesebb volt. A Marvel Filmes Univerzum szempontjából kulcsfontosságú darab, mondhatni a Bosszúállók „nulladik része”. Megalapozza Loki karakterét, bemutatva annak sunyi, ármánykodó természetét, amely a későbbi filmek egyik legemlékezetesebb negatív figurájává teszi. A színészi játékra nem lehet panasz, de a humor gyakran döcög, és a romantikus szál is erőltetettnek érződik egy szuperhősfilmben. Összességében fontos, de nem hibátlan belépője a Marvel-univerzumnak.
Az Amerika Kapitányban megismert szuperkatona-projektre való utalgatások sikeresen érzékeltetik, hogy ez a Hulk már a Bosszúállókhoz tartozó feldolgozás. Csak emiatt néztem meg, eddig kimaradt az életemből. A film komorabb hangulatú, mint a Marvel Filmes Univerzum többi darabja, így kicsit kilóg a sorból. Edward Norton kiváló színész, de valahogy Bruce Banner karaktere nem illett hozzá igazán. Tim Roth viszont remek volt – amíg Förtelemmé nem alakult, az ő jelenléte vitte a filmet. A fináléban látott összecsapás viszont számomra teljesen érdektelen lett, és a film hangulata inkább idézte a DC-univerzum stílusát, mint a Marvelt. Nem csoda, hogy azóta nem készült újabb önálló Hulk-film – a kar... több»
Nagyobbat akart markolni, mint az első rész, és ez a végére azért érződik is. Mickey Rourke Ivan Vankóként erős jelenléttel bír, de a film sajnos nem kezd vele túl sokat. A Forma–1-es jelenet látványos és ütős volt – de kevés. A több mint kétórás játékidőben ez a rész sokkal izgalmasabb volt, mint a finálénak szánt összecsapás. A fő gond talán az, hogy két főgonoszt is belezsúfoltak a filmbe: Sam Rockwell zseniális, de Justin Hammer karaktere nem igazán működött Vankóval együtt. Natasha Romanov és Nick Fury megjelenése viszont jól kapcsolta össze a történetet a Bosszúállókhoz. Scarlett Johansson pedig félelmetesen szexi és látványosan hozta Fekete Özvegy első nagy akcióját – minden férfi néz... több»
Mondhatni, hogy Vasember születése a vásznon egy lassabb folyamat, viszont Robert Downey Jr. olyan szinten lubickol a szerepben, hogy a film egy percig sem válik unalmassá. Ő indította el azt a sajátos humort, amely a Marvel-filmek egyik legnagyobb ismérve lett: komoly(abb) és látványos történetek, tökéletesen adagolt poénokkal. Az akció nem túl sok, inkább a páncél kialakulását mutatja be részletesen, míg a finálé egy klisés, de látványos harc jó és rossz között. Jeff Bridges (Obadiah Stane) kiváló ellenfél, és a fegyvergyártásról alkotott eszméi a film egyik csúcspontja. Nem tartom kimagasló alkotásnak, mint ahogy sokan, de egyértelmű, hogy mindent megtettek, hogy elindítsák a Marvel Filme... több»
Kronológiailag ez az első Marvel-film, így én is örülök, hogy a Vasember előtt néztem meg. Tony Stark apja fontos szerepet kap benne, és ezáltal Robert Downey Jr. későbbi alakítása is hitelesebbé válik, amikor az apjáról beszél. A filmnek minden adott volt, hogy kitűnjön a szuperhősfilmek közül – főleg a II. világháborús környezet miatt. A szuperkatona-program bemutatása drámai töltetet adott, és kifejezetten tetszett, hogy először csak propagandára használták Amerika Kapitányt, mielőtt valódi harcba küldték. Ez az emberi oldala miatt működött igazán. Viszont a film elhúzódik, és emiatt a főgonosz (Vörös Koponya) és a finálé kevés időt kapott. A lezárás emiatt összecsapottnak tűnhet, és a ne... több»
Agykikapcsolás A Rampage nem árul zsákbamacskát – pontosan azt nyújtja, amit az előzetese ígért: bugyuta történetet, gigantikus rombolást és CGI-orgiát.
Pozitív meglepetés volt számomra, hogy a film első felében megpróbáltak – bár nem túl eredeti módon – tudományos magyarázatot adni a hatalmas átalakulásra és rohamos növekedésre. Sőt, egy bizonyos pontig maga a film is komolyabban vette magát, ami szokatlan egy ilyen műfajú alkotásnál.
Jeffrey Dean Morgan mintha egy az egyben átemelte volna The Walking Dead-beli Negan karakterét ebbe a filmbe – testtartása, mimikája és gesztusai egyaránt ismerősek. Mivel Negan nagy kedvencem, az ő jeleneteit végigmosolyogtam, de ez sajnos nem mondható el a többi szereplőrő... több»
Nagyon jót tett a filmnek, hogy nem próbálták meg erőltetetten folytatni az eredeti történetet, és nem piszkáltak bele az 1995-ös klasszikus örökségébe. Ehelyett egy teljesen újragondolt koncepciót kaptunk, amely a mai generáció számára korrekt szórakozást nyújt(hat). A film legnagyobb erőssége a négy főszereplő, akik egy nem túl mély, de látványos történetet emelnek élvezhető kategóriába. Az elején ügyesen felépített tini-csapat tagjainak minden gesztusát és jellemvonását átvitték az avatárjaikba, és ezt hibátlanul végig is vitték a film során. Nálam a poénok jelentős része is pont emiatt működött. Dwayne Johnsont sosem tartottam kiemelkedő színésznek, de be kell ismernem, hogy itt kimagasl... több»
Eddig az év legkellemesebb filmes meglepetése volt számomra. Az előzetes alapján valamiért a Valerian és az Álomháború jutott eszembe, ami nem töltött el túl sok optimizmussal. Szerencsére a film minden várakozásomat felülmúlta. A virtuális valóságot szemkápráztatóan tárták elénk, és a történet hangulatában inkább az Avatar-ra emlékeztetett, mint az előbb említett filmekre. Spielberg tökéletesen nyúlt ehhez a témához: elképesztő mennyiségben zúdította ránk a popkulturális utalásokat a gamer- és filmvilágból, miközben ügyesen adagolta a nosztalgiafaktort. Az (elrejtett) utalásokat is fantasztikus volt felfedezni a vásznon – emiatt is többszöri megtekintést érdemel a film. Szinte felsorolni is... több»
Játékrajongóknak kötelező A Tomb Raider filmek és a klasszikus játékok sosem hagytak bennem maradandó nyomot, de a 2013-as videojáték újragondolása igazi mérföldkő volt. Lara Croft újabb kalandjai teljesen magukkal ragadtak, és azóta is többször nekiugrottam különböző platformokon. A mai napig toplistás játékként csücsül a polcomon.
Éppen ezért aggódtam, hiszen az olyan kimagasló játékokból készült filmadaptációk, mint a Hitman, a Max Payne vagy az Assassin’s Creed, hatalmas csalódásnak bizonyultak. Szerencsére a Tomb Raider végre megtörte ezt a rossz sorozatot. Kaptunk egy játékadaptációt, amely önálló filmként is megállja a helyét, de ami biztos: a rajongóknak hatalmas élményt nyújt.
Már az első percekben kiderült,... több»
Erős film, amelynek hatását nemcsak a témája, hanem Diane Kruger kiváló alakítása is felerősíti. A rendezés sem hétköznapi, és kifejezetten üdítő volt kiszakadni a hollywoodi popcornfilmek világából. A történet három jól elkülönülő fejezetre bomlik, mindegyik más-más hangulattal bír. Az első rész egy erőteljes dráma, amely a család elvesztéséről és a gyászról szól. Remekül megalapozza a film sötét atmoszféráját, és Kruger alakítása itt a legütősebb. A második fejezet – személy szerint a kedvencem – egy feszültséggel teli tárgyalótermi krimi. Ritkán éreztem ennyire jelenlévő feszültséget bírósági jelenetekben, talán utoljára American Crime Story: Az O.J. Simpson-ügy (2016) során. A film ezen ... több»
Az előzetesek alapján attól tartottam, hogy a film a Pompeji (2014) szintjére fog süllyedni, de kellemes meglepetés ért. Gyakorlatilag azt tapasztaltam, hogy az 1959-es, zseniális, de három és fél órás eredeti film elnyújtott drámai jeleneteit kivágták, így egy pörgősebb, látványosabb, kétórás verziót kaptunk. Valljuk be, a mai nézők filmes igényei sokat változtak az elmúlt 55 évben, és ebből a szempontból a Ben Hur (2016) jól idomult az új elvárásokhoz. A CGI segítségével két jelenet is különösen lenyűgözött: a gályarabok csatája és a klasszikus kocsiverseny egyszerre volt látványos és izgalmas. Az eredeti film egyik fontos drámai eleme – a leprás családtagok történetszála – itt mindössze n... több»
Ha jobban utánajárok a filmnek a megtekintés előtt, biztosan nem pazarlom rá az időmet. Luc Besson neve – akár íróként, akár rendezőként – az utóbbi években sajnos már nem jelent garanciát egy jó filmre, és ezt a Renegátok is bizonyítja. Pedig az első 15 perc még ígéretes volt: látványos, laza és helyenként humoros akciójelenetekkel indított, ami a 2010-es Szupercsapat feldolgozására emlékeztetett. De sajnos a lendület gyorsan alábbhagyott. Innentől egy B-kategóriás film színvonalán mozgunk, amely képtelen felépíteni egy épkézláb bonyodalmat vagy akár egy emlékezetes főgonoszt. Így persze a néző már a 45. percnél azon kapja magát, hogy az óráját nézi: "Meddig tart még ez a film?". Nincs miér... több»
Szórakoztató film, de nem a vígjátéki vonala miatt – mert az inkább fárasztó, mint humoros. Ami pozitívum, hogy a történet fő eleme, a bankrablás, nem a film teljes játékidejére nyúlik el, hanem már a felénél lezajlik, és utána is kapunk bonyodalmakat. Sőt, igazán ekkor kezdődnek az érdekesebb fordulatok. Bár a rendező régebbi munkái között akadnak kimagasló alkotások, ez a film sajnos nem elég egy diadalmas visszatéréshez. A történet és a kivitelezés nem tud kilépni a középszerű krimi-vígjátékok világából. A komikus részek nálam sajnos nem működtek – mosolyt talán csaltak az arcomra, de igazán megnevettetni nem tudtak. Maga a témaválasztás sem túl szerencsés, hiszen számos más film feldolgo... több»
Nem ritkaság, hogy az amerikai hőstettekről szóló háborús filmet kapunk, de ha ilyen színvonalasan tálalják, akkor vevő vagyok rá. Tény, hogy a nagy címek mellett (Ryan közlegény megmentése, A sólyom végveszélyben és társaik) eltörpül, mégis elégedetten jöttem ki a moziból. Ezzel a filmmel bővült a 9/11-es tragédiáról szóló ismereteim köre, és szerencsére sikerült úgy feldolgozni a témát, hogy nem éreztették minden ötödik percben az amerikai önimádatot. A 12 fős csapat közti laza összhang és bajtársiasság jól működik a filmben, ennek köszönhetően még egy kis humort is sikerült belecsempészni a komor környezetbe. A bő kétórás játékidő szeretett volna egy mély mondanivalóval bíró drámát is áta... több»
Nehéz helyzetben vagyok ezzel a filmmel, mert egy korrekt akciómozit láttam, de annyira hű vagyok az 1974-es Charles Bronson-féle eredetihez, hogy egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, mennyire elmarad mögötte ez a feldolgozás. Bruce Willis alakítása sem segített a helyzeten, sőt… Willis az utóbbi években már sok lehetőséget kapott a visszatérésre, de itt is azt éreztem, hogy ő maga sem veszi komolyan ezt a filmet. Emiatt a mozi drámai oldala felszínes maradt, pedig az eredetiből kiindulva a történet legalább annyira a főhős érzelmeiről szól, mint a bosszúvágyáról. Egy másik problémám, hogy a főszereplőt egy fegyverekhez nem értő, átlagos családapaként mutatják be – aki igaz, hogy otth... több»
80 Bosszúállók (2012)