Egy csajos vígjátékról beszélünk, ami nem okoz akkora meglepetéseket, de azért készüljünk fel arra, hogy lehetséges, hogy a legrosszabb szóviccekkel találjuk majd szembe magunkat. Nem mondom, hogy a kedvencünk lesz, de egy csajos estébe pont belefér, vagy akár egy otthonülős úgyiselalszunkmajdavégén vígjátéknak is megfelel. több»
A Brightburn – A lángoló fiú, sajnos nem mert elmenni egyik végletig sem, így viszont sem egy új Óment, sem egy szuperhős-szatírát, sem pedig egy bűnös élvezettel bíró trasht nem kaptunk a pénzünkért. De legalább új értelmet nyert az „anti-hős” film kifejezés, már ez is valami. Mindezek ellenére érdemes lehet megnézni a történet egyedisége meg hangulata miatt, ám nem szabad túl sokat elvárni tőle. Kellemes esti kikapcsolódás az arra fogékonyak számára, semmi több. több»
A legrosszabb mindenben azonban az, hogy ezzel a produkcióval véget ért egy korszak. Nem éreztem eufóriát, mint ahogyan tavaly a Végtelen háborút látva, inkább csak ürességet, hogy ennyi, innentől kezdve minden más MCU-alkotás az ismeretlenbe fog mutatni. több»
A legeslegnagyobb baj az atmoszféra totális hiánya. Nincs rendes felvezetés, nincs suspense, minden kiszámítható, mint egy igazi iparosmunka, határozott időközönként bevillanó jump scare-ekkel felpumpálva. Üres, lelketlen egy fércmű, amit erőszakkal szuszakoltak be a Démonok között-univerzumba, teljesen feleslegesen. 18 év felettieknek és horrorfanok számára kerülendő, hagyjuk meg ezt a hulladékot a tinédzserek számára, az ő inger küszöbéküket talán még eléri. Talán. több»
A Kilenc hónap háború mindenképpen azoknak a filmje, akik az „emberi oldalt” keresik az alkotásban. Egy hihetetlenül mély dráma rajzolódik ki előttünk, az egyetlen gyerekéhez végsőkig ragaszkodó és az ő elveszítésétől félő anya (és a helyzettől szenvedő fiú) tragédiája. több»
Kiemelkedő és fontos alkotás lett Tuza-Ritter Bernadett Egy nő fogságban című dokumentumfilmje, amellyel egy olyan súlyos, elhallgatott társadalmi problémára hívja fel a figyelmünket, ami jelenleg szinte egyáltalán nincs benne a köztudatba. Filmjében jól adagolva vegyíti a dokumentumfilmes, illetve játékfilmes megoldásokat, amely egy rendkívül kompakt, végig izgalmas moziélményt képes nyújtani a nézőknek. Tuza- Ritter és Maris, forgatás során szövődött bizalmi kapcsolatának kiépülése pedig szép ívet ad a történetnek, amelynek végén Marisnak sikerül feldolgoznia az őt ért traumát, és szabad emberként kialakítania életének következő fejezetét. több»
Gyerekszemszögből összefoglalva a Csodapark szerethető és élvezhető alkotás. Kedves, és bájos történet, tele érzelmekkel. Sokszor elérzékenyíti az ember, de persze tele van nevetéssel, a fantáziavilág pedig különösen látványos. több»
Ez a Hellboy egy igazi B-film lett, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A műfaj rajongóinak igazi bűnös élvezetet nyújthat, de nem lehet sokat veszíteni a mellőzésével. Inkább maradjunk a réginél! több»
A kivitelezés több mint korrekt: az operatőri munka kifinomult, kellően sötét és hideg, a hanghatások is hatásosak, ahogyan a három felnőtt színész munkájára sem lehet sok panasz (Jason Clarke, Amy Seimetz, John Lithgow), csak hát tényleg az van, hogy az utolsó 20 percet már nem lehet megállni röhögés nélkül, bármennyire is drámainak szánták a lezárást. Egynek azért meg lehet nézni, mert még így is nézhetőbb, mint manapság sok mozis horror, viszont akkor inkább már a Mi még egyszer. több»
Egy szó, mint száz, a film egy igazi girl power, a testkép zavarral küzdőknek, a magukat különcnek gondolóknak, az önbizalom hiányosoknak, a meg nem értett anyáknak, és lányaiknak. Sokkal többet mond, mint Amy Schumer vagy éppen a Rebel Willson által alakított molett dívák hamiskás üzenete, hogy csináljunk viccet önmagunkból, és közben döngöljük földbe a másikat is… Itt egyenrangúként van kezelve mindenki, nem csak a főszereplő tulajdonságain van a hangsúly, a társai is ugyanúgy szerepet kapnak. több»
59 Csaló csajok (2019)