Ebben a történetben számomra az volt a legérdekfeszítőbb, hogy bizonyítékok hiányában a média befolyását kihasználva el lehet-e ítéltetni valakit, függetlenül attól, hogy valóban bűnös-e.
A dokumentumfilmet szerettem volna megnézni, de összekevertem ezzel az alkotással. Engem nagyon nem fogott meg, a felénél eluntam. Hiába megtörtént eset, érdekfeszítő filmet ebből nem lehet készíteni.
Egy hírnévhajhász hölgyike készített magáról egy hat részes dokumentumfilmet, amiben egy érdektelen „bűnügyben” játssza a szupernyomozót, öt dollárért vett kamu infók alapján.
Az ID Dark Hollywood sorozatának első részeként elég nagy csalódást keltett ez a három részes dokumentumfilm. Valójában háromórás reklám a Glee-nek, gyilkosság, nyomozás és tárgyalás nélkül. Izzadni kellett, hogy a három tragédiát úgy lehessen összehozni, mintha a sorozatnak bármi köze lenne hozzá. Önismételgetés és rizsázás.
Nagyon vártuk ezt a dokumentumsorozatot, de csalódás lett. Eleve nálam fekete pont, hogy az első két percben mindent leírnak a bűnügyről: ki tette, miért, hogyan, mikor stb. Emiatt kb. felesleges tovább nézni.
Erős túlzás a 2 órás hossz, mert 40 percet is alig tud kitölteni. De legalább nézhetjük a rendőrnő hatalmas mosolyát, amint a tragédia részleteiről mesél.
A bűntények szomorúak és elgondolkodtatóak, de a dokumentumfilm számomra rém unalmas volt. Eleve egy nagyon szenzációhajhász felütéssel indul. (29 kontra 400.) Aztán kapunk egy órányi melodrámát a volt munkatárstól. Nem minden meghökkentő esetről lehet filmet/dokumentumfilmet készíteni.
Rengeteg jót hallottam róla, így kissé csalódtam. Tinidzserként biztosan másképp értékelem, de 20 év távlatából még olyan szintet se üt meg, hogy sörözgetés mellett végignézzük.
77 Anni – gyilkosság a nászúton (2021)