Robert Eggers második nagyjátékfilmjének érkezését egészen komoly elvárások övezték, mivel debütáló alkotása, A boszorkány óriási sikert aratott mind kritikusok, mind az egyedi hangvételű horror rajongóinak körében. Így nem kisebb teher nehezedett a rendezőre, minthogy másodjára is a horror kedvelői számára kielégítően borzongató, mégis sajátos és újszerű élményt nyújtó művel álljon elő. Szerencsére A világítótorony nemcsak hogy képes megismételni elődje bravúrját, de annál nagyságrendekkel különlegesebb filmalkotás, aminek csodálatosan hátborzongató pillanatait jó ideig nem tudja elfelejteni az ember. több»
A május hatodikán megjelent Csernobil-minisorozat az az alkotás, amit senkinek nemcsak, hogy nem érdemes, de nem is szabad kihagynia. Unod a témát, hallottad már a sztorit? Nem tudsz te semmit, Havas Jon. Spoilermentes (érdemes ezt leírni?) évadkritika. több»
A The Boys egy jóleső nyárközépi beöntés, amely kimossa az emésztőrendszerünkből az idealizált vagy éppen idealizálva realizált szuperhősök megdermedt, becsomósodott lepedékét. több»
Vannak azok a filmek, amik tele vannak ugyan dramaturgiai hibákkal, de a sodró lendület elfeledteti a nézővel, hogy ezeken okvetetlenkedjen. Vannak azok, amik annyira túltolják a trasht, hogy pusztán ettől szórakoztató nézni őket. És végül vannak azok az alkotások, amik romantikus múltidézésükkel kellemes nosztalgiát váltanak ki a nézőből és végülis minden ügyetlenség megbocsátható emiatt. A Rambo V – Utolsó vér sajnos egyik csoportba sem tartozik. több»
Az Az – Második fejezet közel sem nézhetetlen, a horror műfajon belül pedig párját ritkítóan látványos, mégis érződik rajta, hogy elfogyott az a tűz, ami az első rész során nagyon is jelen volt. A legnagyobb probléma az, hogy nem mert tovább mélyedni a saját karaktereiben, és tartalom hiányában még inkább kiütközik az értelmetlenül túlnyújtott játékidő. több»
A Volt egyszer egy… Hollywood egy kicsit más, mint amiket eddig csinált Quentin mester. Emlékműve ez egy talán sosem létezett korszaknak: bőszen jelen van benne a nosztalgia, ahogy az az eddigi filmjeit is belengte, de az elmúlásról is több szinten regél, vagy éppen a régi és az új kapcsolatáról. több»
Akik viszont értékelik ha egyedi filmnyelvvel, intellektuális kihívásokkal, explicit, mégis esztétikus erőszakkal és nem utolsó sorban érzelmi hullámvasúttal találkoznak, azok számára kötelező darab Ari Aster második remekműve is. több»
A Pókember: Idegenben-re tényleg illik az a marketing-közhely, hogy a nyár legfrissítőbb filmje: szórakoztató, vicces, és közben nem átall fityiszt mutatni a kortárs problémáinknak, amolyan Pókemberesen csipkelődő stílusban. több»
63 Hiány (2019)