Nem gondoltam volna, hogy 2026-ban egy dinós film ennyire le tud kötni. Az eleje picit lassan indul, de amikor elszabadul a káosz, onnantól nagyon működik. Látványos, vicces, néha meglepően para, és közben van benne szív is. Hathaway különösen jó, simán elviszi a hátán a filmet.
Nagyon egyszerű sztoriból hoz ki meglepően sokat. A lakáskeresés csak ürügy arra, hogy szépen lassan kiderüljön, mennyire mást akar a két főszereplő az élettől. Néha vicces, néha rohadt kellemetlen, de pont ettől érződik valódinak. A két főszereplő közötti kémia pedig simán elviszi a filmet.
Olyan, mintha egy régi családi fotóalbumot néznél, de közben Párizs ’68‑as hangulata is beszivárog. A karakterek laza, szerethetőek, és van benne valami nyugodt, mégis vicces drámaiság. Picit lassabb ritmus, de szerintem pont ettől életszagú és rendben van
Nagyon friss, érzelmileg ütős dráma, Prïncia Car viszonylag egyszerű eszközökkel, de nagyon őszintén mesél a vonzalom és identitás bonyolult viszonyáról. Carmen visszatérése felkavarja Omar és társai világát, és ez a belső feszültség tényleg átjön a vásznon. Kicsit lassan építkezik, de megéri ráhangolódni.
A grafikája menő, a sztori szó szerint pörgős (egérlány álmaitól Grand Prix-ig), meg elég szívhez szóló, ahogy Edda apját menti. Kicsit egyszerű, de ettől is szerethető, szóval egy tuti mozis kikapcsolódás.
76 Az Oak Street vége (2026)