Szerintem a Connemara tipikusan az a film, ami inkább hangulat, mint sztori. Kicsit melankolikus, kicsit lassú, de közben nagyon valóságos. Az egész arról szól, hogy mit kezdünk a múltunkkal meg azzal, hogy ki hol köt ki az életben. Nem pörgős, de elég erősen elgondolkodtat.
Komolyan, ritkán látni itthon ilyet: nagyszabású magyar akció, ami nemzetközi szintet idéz meg, de közben hazai identitásról szól. A mentőakció jelenetei brutálisan izgalmasak, és közben van elég érzelem, hogy ne csak robbanásokra épüljön a mozi. Plusz: nagyon becsülöm, hogy olyan valós történelmi háttérre épül, ami nemcsak díszlet, hanem múlt és emlék is.
Nekem valahogy csak félig sült el a dolog. Tündéri a látvány és a díszlet, de néha tényleg csak ültem, hogy „oké, és akkor mi következik?”. A szereplők olykor robotként hadarnak, szinte lehetetlen elmerülni bennük, a mélyebb tartalom pedig igen csekély. Nagyszerű sztárcsapatot zsúfoltak bele, de sok arc felesleges.
Totálisan nosztalgikus élmény volt! Már a nyitó jelenetnél libabőr, amikor felcsendült az ismerős dallam. Rengeteg apró utalás van a régi filmre, és közben mégis frissnek érződik az egész. Látszik, hogy törődtek a részletekkel. A végén ugyanúgy mosolyogtam, mint gyerekként. Imádom!
50 Visszatérő szerelem (2025)