Baromi inspiráló volt látni, ahogy a művészet és politika összeforr. A képek, a színészek – főleg a francia–ukrán kettősség – annyira rezonált velem. Ez nem csak egy dokumentumfilm a feminista radikalizmusról, hanem egy erős hívó szó minden fiatalságnak, hogy ne hallgasson.
Egy német vígjáték - hallom a sok sóhajtást, és még azt is hallom, ahogyan minden fej hitetlenkedve, vagy inkább csalódottságot várva rázza a fejét. Most be kell vallanom, én sem vártam sokat a filmtől - még azt is gondoltam, hogy a főszereplőt más színész alakította volna... mindenesetre működik. Kellemes csalódás.
67 Oxana (2025)