Nem gondoltam volna, hogy egy Supergirl-film ennyire road movie hangulatú lesz az űrben, de működött. Milly Alcock konkrétan viszi a hátán az egészet, és végre nem egy hibátlan, mindig mosolygó hőst kaptunk, hanem valakit, aki néha kifejezetten szétesett. A sztori néha kicsit csapong, de a karakter miatt végig érdekelt, mi lesz vele.
Őszintén kicsit olyan volt, mint egy nagyon szép Insta-reel: brutál látvány, vibe megvan, de érzelmileg nem ütött akkorát, mint vártam. A két főszereplő jó, csak a sztori néha túl üresnek tűnt. Egyszer nézős, de nem marad veled sokáig.
Volt benne pár olyan pillanat, amikor tényleg majdnem kiugrottam a székből, de közben rengeteg volt az üresjárat: karakterek mondják, hogy „valami nem stimmel”, és utána nem történik semmi. Az átmenetek (found footage-ből hagyományos filmbe) is néha elvették a feszültséget. Összességében inkább vállalható.
Aranyos, félreismerhetetlenül francia lélekkel megáldott romantikus mozi. Kicsit kiszámítható a történet, de a Victoire-Antoine páros hangulata tényleg működik – főleg aki szereti a melankolikus, mégis szívmelengető sztorikat.
62 Supergirl (2026)