Pablo Larraín korábbi filmjeiben (No, Santiago ’73) egy főszereplőre koncentrálva szélesebb társadalmi rétegek harcait mutatta be olyan letisztult formában, ami a dokumentarista jellegből fakadóan a sivár valóság érzetét keltette. Az Ema ezzel szemben egy szűkebb közösség, a család létrejöttének nehézségeibe enged bepillantást olyan extrém látványvilággal megfűszerezve, ami felejthetetlen vizuális élményt nyújt. több»
A Heaven Street Seven Krézi sráca, illetve a Mézga család főcímdala, a Néha légy bolond egy kicsikét… fogja keretbe Lóth Balázs filmjét. A Pesti balhé a hülyeség erejét demonstrálva száll szembe a spontaneitást nélkülöző, a hétköznapi rutinba merevedett élettel. több»
A magam részéről mindig csodálattal vegyes elfogódottsággal képzeltem el, milyen is lehet az a folyamat, amikor a műfordító egy rábízott szépirodalmi munkát átültet az anyanyelvére. Az élmény ekkor még csak az övé, ő dönti el, hogy a fejében megszülető számtalan variáns közül éppen mely szavakkal szólaltatja meg az írót. Vagyis a műfordító az író hangja, ahogyan ez el is hangzik a Teljes titoktartás című filmben. több»
Christopher Nolan legújabb filmje tematikai értelemben egyenes következménye korábbi műveinek, azoknál viszont sokkal öncélúbb és kevésbé átgondolt. Az angol rendező ugyanazt a trükköt dobja be, mint általában. Most is az idővel zsonglőrködik, de ezúttal mindezt képtelen a filmes elbeszélés lehetőségeit kitágító alkotói módszerré emelni, így megmarad az üres vásári mutatvány szintjén. több»
Mit tesz az egykori indie alkotó, hogy visszaállítsa fényesen tündöklő, ám mára megtépázott hírnevét? Újra előveszi jól ismert figuráit, hogy ismételten elmondjon valami frappánsat Hollywood jelenlegi állapotáról. A probléma csak az, hogy az „új” alkotás éppen ugyanabba a csapdába esik, mint amit oly eltökélten kifigurázni hivatott. Így az újrahasznosított narratív szövet alatt nem marad más, mint egy metapoénokkal teleszórt, összekacsintós nosztalgiavasút – csupán a nosztalgikusság kedvéért. több»
A társadalomtudatos drámai komédiáiról ismert Judd Apatow (40 éves szűz, Ki nevet a végén?, Kész katasztrófa stb.) legújabb alkotása, a Staten Island királya a magyar VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan párdarabjaként is érthető. Kár, hogy a végére kifogy belőle a szufla. több»
A Disney hullámzó színvonalú remake-hullámának legújabb filmje a hányattatott sorsú Mulan, amely az átlagnál jobb ugyan, de társaihoz hasonlóan alulmarad az eredetivel szemben. több»
Horvát Lili 2015-ös debütáló szociodrámája után ezúttal egy modernista beütésű szerelmesfilmben ás a női lélek mélyére. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre a magyar mozgóképgyártás újabb ékköve. több»
Noha lehetne rajta csiszolni, Julian Schnabel legutóbbi életrajzi filmje remekül illeszkedik a direktor pályaképébe, továbbá ügyes desztillációja a választott portréalany személyiségének és művészetének. több»
Az új Dreyfus-film a modern Franciaország egyik legfontosabb eseményét bemagolt feleletként mondja vissza, anélkül, hogy arról, illetve a botrány jelenünkre való hatásáról bármit is állítana. több»
70 Ema (2019)