Mint műfaj, szerintem is mese. Sőt, tulajdonképpen két mese, melyeknek a film legvégén futnak össze a szálai. Aranyos, kedves sztori, sok humorral és fontos morális tartalommal. Én szeretem.
Az biztos, hogy nem mindennapi történet. Anekdoták, leírt fikciók alapján készült a film, de a helyszín és a kutya a valóságban létezik, létezett. Ettől még érdekesebb a dolog. (Érdemes utánanézni, keresgélni a neten.) Nekem nagyon tetszett. A komoly, érzelemgazdag jelenetek elgondolkoztattak, a burleszkbe illő humoros képeken pedig jót mulattam. Egy percig sem untatott. A "kutyaszínész" (Koko) és trénere külön elismerést érdemel.
Ez volt az első a négy Piedone-film közül, és egyben a kedvencem. Gyerekkoromban nagyokat kacagtunk, jól szórakoztunk, és mindig lelkesen drukkoltunk Bud Spencernek. Így, már őszülő fejjel is szívesen megnézem néha. Igazán szerethető a figura és az értékrend is, amit képvisel. A film zenéje is nagyszerű!
Szerintem nincs ember, akinek ne lenne mondanivalója erről a témáról. Vannak, akik azonnal elmarasztalnak és számonkérnek, mások kicsit megértőbbek, együttérzők. Függetlenül attól, hogy az egyén és/vagy környezete mennyire felelős a történtekért, ez a film remekül érzékelteti, hogy milyen bonyolult a probléma. Engem maga a történet is megérintett, de a film szerkezete, érdekes „optikája” is meglepett. Talán nem véletlen, hogy sokszor ablak-, ajtó- vagy kirakatüvegen keresztül, illetve azok visszatükrözésében látjuk az eseményeket. A homályos, zavaros képek, a mindig mozgásban lévő utcai forgatag fényei és zajai mind azt a szorongást erősítik a nézőben is, amit egy hajléktalan ember érezhet. ... több»
A nevét és egy-két dalát hallottam korábban rádióműsorokban, de bevallom, szinte semmit nem tudtam Amy Winehouse-ról. Teljesen véletlenül futottam bele ebbe a filmbe, s mondhatom, nagyon örülök a találkozásnak. Magával ragadó, érdekes és megható történet egy olyan lányról, aki még sokáig nagyszerű dolgokat teremthetett volna. Sajnálom, hogy túl korán távozott.
Azért döntöttem csak 3 csillag mellett, mert legalább annyi negatívum van számomra ebben a filmben, mint amennyi elismerésre méltó dolog. Ami sajnos alapjában elrontotta az élményt, az Ezra magyar hangja. Zavaróan nem illik a fiú karakteréhez. Bocsánat, Rostás Ábel!
Ez micsoda nagy marhaság! Az alapötlet egész jó, a színészek többsége is remekül hozta a maga figuráját, egyes poénok is időben érkeztek, valahogy mégsem vagyok elégedett. Ez a film rettentően harsány, nagyon-nagyon pörgős és durván vulgáris. Nem szórakoztatott, inkább lefárasztott.
Azt nem hiszem, hogy sokszor meg fogom nézni ezt a filmet; eléggé lehangoló, és nekem túl erőszakos, de egyszer érdemes volt látni. Szokatlan, meghökkentő stílus, illetve szerkezet. Különleges.
Úgy gondolom, az Apollo-13 inkább történelmi dráma, mint sci-fi. Tudományosnak tudományos, de nem fikció. Szóval történelem. Nekem nagyon tetszett, érdekelt, lekötött. Fiatalabb koromban különösen lelkesedtem a csillagászat és űrkutatás iránt, ma sem vagyok közömbös, de már például ennek a filmnek kapcsán is felmerülnek bennem kérdések. Kell-e, szabad-e az embernek a világűrbe vágyakoznia?
A történet rettenetes, napokig a hatása alatt voltam. Eléggé elkeserítő szembesülni azzal, hogy valami hasonló bármelyikünk életében bekövetkezhet, ha megöregszünk és kiszolgáltatottá válunk. Hátborzongató! Erre nem lehet felkészülni. A film egyébként szerintem jó, Michael Caine remekelt.
Nagyon szép, megható történet. Minden szempontból elismerésre méltó ez a film. Ha jól tudom, Sean Pennt annak idején Oscar-díjra jelölték ezért a szerepért. Akkor nem ő nyerte el, de szerintem megérdemelte volna.
Ilyen sok pozitív energiát közvetítő filmet nem gyakran láthatunk. Teljesen feltöltött és felvidított, remekül szórakoztam. Briliáns történet az újrakezdésről.
Eleinte észrevétlenül, majd egyre határozottabban van jelen a kínai mitológia egyik fontos szent lényének, a zöld sárkánynak az ereje. Többek között a kikelet, a megújulás, a bölcsesség és jóság, mely ott dolgozik minden botladozó tőmondatos párbeszédben, minden konfliktusban, minden csendes, magányos jelenetben és minden szellemes, bájos poénban. Ez utóbbival nem fukarkodtak a film készítői. Itt nincs mellébeszélés. Minden egyszerű és tisztán érthető. Lenyűgöző!
A színészek nagyszerű alakításain túl meg kell említenem a muzsikát ... több»
Ezt az idióta filmet! Semmi vicces nincs benne, még csak mosolyogni sem tudtam rajta. Szánalmas és idegesítő. Tele van irreális, ostoba és kimondottan bántó, gonoszkodó helyzetekkel. Végigszenvedtem, de nem kellett volna.
Egyfajta bakancslistás történet négy megöregedett fickóról, akik túlzott önbizalommal, de elég tapasztalattal és kellő öniróniával vállalkoznak egy hihetetlen feladatra. Ez egy jó kis mese felnőtteknek, izgalmakkal és sok humorral. És – nem utolsósorban – mesés szereposztással.
Nem tehetek róla, elfogult vagyok Szabó Magdával. Szabó István munkája is értéket jelent számomra. A filmben szereplő színészek (nem csak a főszereplők) mind zseniálisak. Ez úgy jó, ahogy van. Tökéletes.
A cím nagyon beszédes, hiszen tényleg egy átlagos család átlagos életébe tekintünk bele. A konkrét történetet már nem nevezném mindennapinak, bár ami a dolog lélektani részét illeti, az valószínűleg elég gyakori a világban. Viszont maga a dramaturgia a szép, lassú tempójával, a hatásos "premier plánokkal" és a kiváló színészi alakításokkal egészen biztosan nem középszerű. Sőt.
Én kedvelem Bruce Willis filmjeiben azokat a figurákat, akiket megtestesít. Ő maga (a színész) is egy érdekes, szimpatikus jelenség a filmvásznon. Még ha a filmkészítők gyakran túlzásokba is esnek az akciójelenetek terén, számomra általában elfogadhatók a történetek, morálisan mindenképpen. Szerintem a "16 utca" egy jó mozi. Mos Def és David Morse is sokat hozzátesznek.
Én is azok táborát szeretném erősíteni, akiknek tetszett a film. A szerelem, a szeretet örök téma. Sokféle módon éljük meg, sokféle módon "halunk bele". Tetszik vagy sem, a létezésünk alapja. Itt aztán bőven kapunk ízelítőt a lehetséges helyzetekből, s mindezt pörgős, könnyed stílusban. Az egymástól látszólag különálló történetek fokozatosan összeérnek, kapcsolódnak, és végül minden a helyére kerül. A kicsit talán csöpögősnek látszó "boldog vég" tényleg egyfajta örömérzést, megelégedettséget okoz. Szerintem nincs mit ezen szégyellni. A szereposztás fenomenális, a finálé (mozaik) pedig igazán megható.
Nem is tudom... Az "inkább nem tetszik" kategóriába sorolom, mert tényleg többet vártam. Ebben a műfajban mozgalmasabb dolgokra számítottam. Persze fontosnak tartom az értékes témát, a filozofálgatást, és jó, hogy nem ropognak fegyverek, de túlzottan lassú, szinte unalmas a történet. Lehangoló. Maga a képi világ is zavaróan sötét, tompa, homályos. Ami a hangot illeti, az egyenesen rettenetes. Az eredetit nem ismerem, viszont a magyar szinkronizálásnál valamit nagyon eltoltak. Hol a zene és/vagy az egyéb hangeffektek miatt nem lehet érteni a szöveget, hol a beszédhang erősödik fel durván. Állandóan játszanom kellett a távirányítón a hangállítással. Szóval a jó szándék és a színészi teljesítmé... több»
86 Leharcolt oroszlánok (2003)