Csak egy gyengécske földönkívülis film

2025.01.22 14:04 Kóborló Olvasottság: 263x

4

Számtalan film készült már arra a sémára, hogy valamilyen földönkívüli invázió épp a mi kis Földünket szemelték ki maguknak, ilyen-olyan okokból kifolyólag, és hát a rengeteg filmes feldolgozás igencsak széles minőségi skálán mozgott már. Eme témakör számos filmes műfajban is képes volt már egészen maradandó alkotásokat is megteremteni, de sajnos a 2011-es A legsötétebb óra egyáltalán nem tartozik eme alkotások közé. Mindezt írom úgy, hogy jelen filmünk se az akció, se a sci-fi, de még a horror avagy thriller műfajában sem igazán tudta megtalálni a helyét.

Kezdésként nézzük a film pozitívumait (ugyanis abból jóval kevesebb van). Maga a film helyszínválasztása némileg számomra pozitívan hatott, hogy nem egy sokadik olyan produkciót tisztelhetünk jelen filmünkben, amely ismételten amerikai területen játszódik, hanem ezúttal Oroszországban járunk. A stáb ezt azzal tudta kieszközölni, hogy a film producerei közt volt az a Timur Bekmambetov, aki egy moszkvai filmstúdió tulajdonosa, és mint egy jó tulajdonos, számos stábtagot töltött fel orosz állampolgárokkal. Egy másik pozitívuma a filmnek, hogy a forgatókönyvíró, Jon Spaihts egészen ötletes dolgokat is képes volt beleszőni a történetbe, bár azért gyorsan tegyük mindezen pozitívumok mellé azt is, hogy eme ötletes dolgok semmi újdonsággal nem szolgáltathattak a sokat látott sci-fi nézőinek, hisz vagy más filmekben, vagy akár a könyves felhozatalok lapjain, de már találkozhattunk velük ilyen-olyan formában. Továbbá talán még a film játékidejét is még a pozitívumok közé sorolnám, ugyanis a maga másfél órácskás hosszával, egyáltalán nincs elnyújtva jelen filmünk.

Sajnos a film negatívumainak a sora sokkal terjedelmesebb, lássuk hát, hogy mik is ezek. Kezdeném mondjuk a film műfaji besorolásával. Na most maga a film három különféle műfaji kategóriában is megpróbált helytállni, csakhogy szinte teljesen sikertelenül. Ha már a film témája a földönkívüli invázió (és hát a műfaji besorolásokban megtalálható az akció és a sci-fi mint műfajok), akkor némiképp elvárható lett volna vele szemben, valamilyen látványvilág megteremtése. Nem kell itt feltétlenül olyan látványvilágorgiára gondolni, mint mondjuk az 1996-os A függetlenség napja című filmben, hisz a két film két különböző súlycsoport szinte minden szempontból, de amit végül itt kapunk, az mind az akció terén, mind pedig a látványvilág terén nagyon kevéske, és hát hangulatilag is rémesen gyenge. A film technikai kivitelezésein erősen érződik, hogy A legsötétebb óra sokkal inkább egy amolyan tisztességesen elkészített, tipikusan B-filmes produkció, még akkor is, ha a rendezője, Chris Gorak minden bizonnyal egyáltalán nem annak szánta.

Maradnék még egy-két gondolat erejéig a film műfaji besorolásánál. Mint ahogy fentebb már említettem, számomra az akció és a sci-fi műfaján belül csalódás volt jelen produkciónk, de mi a helyzet magával a horrorral, hisz hát eme műfajba is be szokták sorolni eme filmet. Talán eme zsánerben volt a legtöbb potenciál, hisz mind a történeti háttere, mind pedig a filmbéli karakterek kilátástalan helyzete azt a benyomást keltette bennem, hogy egy kellően feszült és talán majd egy-két horrorisztikus jelenetben fog majd kicsúcsosodni, de sajnos nagyon nem így lett. Tulajdonképpen az egész film majdhogynem teljesen feszültségmentesre sikeredett, a horror pedig mint műfaj, szinte meg se jelenik a közel másfél órás játékideje alatt.

Jó pár negatívumot olvastam már a filmbéli karaktereket alakító színészekről, de azt kell hogy írjam, hogy a film értékelésénél nálam ez a tényező vitte fel az egy csillagról két csillagra A legsötétebb órát, még úgy is, hogy a film forgatókönyvírója, Jon Spaihts mindenfajta drámaiságot és jó dialógust szinte maradéktalanul kigyomlált a történetbéli karakteriből.

Mindent egybevéve A legsötétebb óra című filmnek talán a legnagyobb hibája az volt, hogy több filmes műfajban is meg akart volna felelni a nézőjének, de végül minden műfajon belül csúnyán leszerepelt az én szememben, de talán még a két csillagos tartományba, ha szűken is, de befért nálam.