Hogyan is lehetne kritikával illetni, avagy ízeire szedni a horrorfilmek avantgarde-ját, mely után még Alfred Hitchcock is megnyalta volna mind a tíz ujját. Nos mindenesetre a feszültségkeltés palettájáról minden színtartományból jócskán visz a vászonra. Talán többet is, mint kellene – ezért is tekinthető mérföldkőnek, nem csak az adott műfajban, hanem a filmtörténetben is.
Olyan, mint egy szentségtelenség, mely annyira lélegzetelállítóan hívogató, hogy minden bizonnyal szinte már bűnnek számít maga a megtekintése is. Sok tekintetben így is járt, mármint a publicitását illetően. Egyházi körökben sokáig, talán még a mai napig is megosztó – könnyen lehet azért, mert túlságosan szókimondó. Alighanem tabunak számít maga a téma, helyesebben nem kifejezetten tabu, hanem olyasvalami, amiről elfelejtettek beszélni. Épp a nyugati társadalom – mely kereszténységből mindig kitűnőre szeretne vizsgázni – vette ki teljesen az érdeklődési köréből ezt a kérdéskört.
Mint már elöljáróban felvetésre került, nem kifejezetten talál az ember rajta fogást, minthogy – elvileg – megtörtént esemény alapján készült a forgatókönyv. De hisz nincs is mit rajta csodálkozni, tekintettel arra, hogy „vallásos” társadalmunk egyik alapművében számtalan alkalommal esik róla szó. A másik adekvát kérdés, amely mindig felvetődik – a miértek. Merthogy abból van bőven, vagyis hogy miért ezen értelmetlennek tűnő tett. Ennek az okumlálására a filmben is sor kerül, de a kérdés cizellált megválaszolására nem tettek kísérletet.
Talán nem vétünk túlságosan az élvezhetőség ellen, ha kijelentjük, hogy az alapprobléma megoldásával (természetesen) mind a tudomány, mind az egyház tulajdonképpen kudarcot vall. Valamiféle reflexszerű, intuitív aktus, az ami tulajdonképpen véget vet a tortúrának – de ez sem egyértelmű. Mégis azt kell hogy mondjuk, mindennek láttatása egészen briliáns, és közben a néző mindvégig egy magától értetődő cselekménysorozattal találja szemben magát.
A legkiválóbb karakterábrázolással dolgozik, s emellett a legeredetibb színészpárosítást valósítja meg.
Hogyan is lehetne kritikával illetni, avagy ízeire szedni a horrorfilmek avantgarde-ját, mely után még Alfred Hitchcock is megnyalta volna mind a tíz ujját. Nos mindenesetre a feszültségkeltés palettájáról minden színtartományból jócskán visz a vászonra. Talán többet is, mint kellene – ezért is tekinthető mérföldkőnek, nem csak az adott műfajban, hanem a filmtörténetben is.
Olyan, mint egy szentségtelenség, mely annyira lélegzetelállítóan hívogató, hogy minden bizonnyal szinte már bűnnek számít maga a megtekintése is. Sok tekintetben így is járt, mármint a publicitását illetően. Egyházi körökben sokáig, talán még a mai napig is megosztó – könnyen lehet azért, mert túlságosan szókimondó. Alighanem tabunak számít maga a téma, helyesebben nem kifejezetten tabu, hanem olyasvalami, amiről elfelejtettek beszélni. Épp a nyugati társadalom – mely kereszténységből mindig kitűnőre szeretne vizsgázni – vette ki teljesen az érdeklődési köréből ezt a kérdéskört.
Mint már elöljáróban felvetésre került, nem kifejezetten talál az ember rajta fogást, minthogy – elvileg – megtörtént esemény alapján készült a forgatókönyv. De hisz nincs is mit rajta csodálkozni, tekintettel arra, hogy „vallásos” társadalmunk egyik alapművében számtalan alkalommal esik róla szó. A másik adekvát kérdés, amely mindig felvetődik – a miértek. Merthogy abból van bőven, vagyis hogy miért ezen értelmetlennek tűnő tett. Ennek az okumlálására a filmben is sor kerül, de a kérdés cizellált megválaszolására nem tettek kísérletet.
Talán nem vétünk túlságosan az élvezhetőség ellen, ha kijelentjük, hogy az alapprobléma megoldásával (természetesen) mind a tudomány, mind az egyház tulajdonképpen kudarcot vall. Valamiféle reflexszerű, intuitív aktus, az ami tulajdonképpen véget vet a tortúrának – de ez sem egyértelmű. Mégis azt kell hogy mondjuk, mindennek láttatása egészen briliáns, és közben a néző mindvégig egy magától értetődő cselekménysorozattal találja szemben magát.
A legkiválóbb karakterábrázolással dolgozik, s emellett a legeredetibb színészpárosítást valósítja meg.