Jóval több egy egyszerű romantikus filmnél, kőkemény lélektani dráma. Nincsenek szimpatikus hősök és gyűlöletes ellenségek, mert mindhárom főszereplő története egy-egy tragédia, mindhármójukat szeretem, megértem és sajnálom egyszerre.
Hiába keresem a választ, nincsen jó megoldás. Én is anya vagyok, és utólag hiába tudom a végkifejletet, lehet, hogy én is így döntöttem volna az elején, ahogyan Isabel (Alicia Vikander). Hiszen teljesen úgy tűnt, hogy ez a baba Isten ajándéka a sorozatos szenvedések után, és nincsen senkije.
Az ember álmában sem gondolna ilyen bonyolult következményekre.
Hiába agyalok, Tom, a férj (Michael Fassbender) se dönthetett másképp halvány ellenérzése ellenére sem, iszonyatos kegyetlenség lett volna a feleségével szemben.
Ugyanakkor, mint anya, teljes mértékben átérzem az igazi anya (Rachel Weisz) mérhetetlen fájdalmát is, akinek még azzal is szembesülnie kellett, hogy nem szereti az elveszettnek hitt gyermeke.
A legnagyobb ártatlan ebben a történetben az édesanya és a kislány.
De vajon bűnös-e a házaspár, és ha igen, mennyire, hiszen szeretetben felneveltek egy pici csecsemőt.
Azt mondják, a nem tudás nem mentesít semmi alól.
S vajon bűnös-e az apa, aki nem szólt, miután rájött a titokra?
S vajon bűnös-e Isabel, aki hagyta megtörténni az egészet?
Azt mondják, a lelkiismeret a legnagyobb büntetőbíró, és itt ez bizony nagyon igaz. Sokszoros árat fizettek egy ártatlannak tűnő döntésért.
Jóval több egy egyszerű romantikus filmnél, kőkemény lélektani dráma. Nincsenek szimpatikus hősök és gyűlöletes ellenségek, mert mindhárom főszereplő története egy-egy tragédia, mindhármójukat szeretem, megértem és sajnálom egyszerre. Hiába keresem a választ, nincsen jó megoldás. Én is anya vagyok, és utólag hiába tudom a végkifejletet, lehet, hogy én is így döntöttem volna az elején, ahogyan Isabel (Alicia Vikander). Hiszen teljesen úgy tűnt, hogy ez a baba Isten ajándéka a sorozatos szenvedések után, és nincsen senkije. Az ember álmában sem gondolna ilyen bonyolult következményekre. Hiába agyalok, Tom, a férj (Michael Fassbender) se dönthetett másképp halvány ellenérzése ellenére sem, iszonyatos kegyetlenség lett volna a feleségével szemben. Ugyanakkor, mint anya, teljes mértékben átérzem az igazi anya (Rachel Weisz) mérhetetlen fájdalmát is, akinek még azzal is szembesülnie kellett, hogy nem szereti az elveszettnek hitt gyermeke. A legnagyobb ártatlan ebben a történetben az édesanya és a kislány. De vajon bűnös-e a házaspár, és ha igen, mennyire, hiszen szeretetben felneveltek egy pici csecsemőt. Azt mondják, a nem tudás nem mentesít semmi alól. S vajon bűnös-e az apa, aki nem szólt, miután rájött a titokra? S vajon bűnös-e Isabel, aki hagyta megtörténni az egészet? Azt mondják, a lelkiismeret a legnagyobb büntetőbíró, és itt ez bizony nagyon igaz. Sokszoros árat fizettek egy ártatlannak tűnő döntésért.