Minden elismerésem az előttem (a Filmkritika részben) nyilatkozó kollégának, ám én több szempontból sem értek vele egyet. Meglehet, hogy csak az ízlésünk különbözik, és elfogadom az ő álláspontját, de én másképp látom a dolgokat. Vannak ugyan a filmben érdekes momentumok, de összességében nem tartom azt kimondottan élvezetesnek. Tisztelt kollégám szerint sokat tett hozzá a produkcióhoz a lassú felvezetés, de számomra ez pl. kimondottan unalmas volt, jó háromnegyed órán keresztül alig történt valami, és bennem egyáltalán nem keltett feszültséget semmi, illetve nem a felvezetés miatt tudtam, hogy itt valami történni fog, hanem a műfaj szabályai következtében. Szerintem kihagyott lehetőség volt az, hogy a kisfiú mennyire rajong a horrorok iránt, aztán bekerül egy vérfagyasztó helyre, de ugyanilyen lehetőség a "cirkuszosok" alaposabb bemutatásának elmulasztása, bár a horrorokban nem nagyon szokás a dolgok mélyére nyúlni, itt talán lehetett volna egy kicsit játszadozni azzal, hogy ha már egy beteg családról beszélünk, akkor jobban beleviszik a nézőt az ő világukba, a pszichotikusságukba (mint amikor a láncfűrészesben megmutatják, hogyan is él a kedves família), az apa-fia kapcsolatba. Noha az apró életképek - a táncoló nőket bámuló férfiak vagy az egyik sátor mögött rajtakapott férfi - kétségtelenül hozzátesznek a filmhez, mégis valahogyan szétesőnek éreztem az első felét, nehezen gördült előre a cselekmény. A vénasszony meg kifejezetten idegesített, amikor elkezdett prédikálni, hogy "Isten figyel" stb.
A szörnyszülött maszkját egész jól elkészítették, viszont az üldözős-gyilkolászós jelenetek semmit sem tettek hozzá ahhoz, amit egy ilyen filmnél megszokhattunk.
SPOILER
Amit nem igazán értettem, az pl. az volt, hogy a szellőzőben a csaj miért a szörny hátába vágta a kést, ahelyett, hogy nyakon szúrta volna. Ja, tudom, akkor talán hamarabb kinyiffan a szörny. A másik dolog, hogy hogyan lehetséges, hogy igazi fegyverek (kés, balta, kard) voltak a bábukhoz erősítve. Igaz, dramaturgiailag ezeknek nyilván megvan a szerepük, hiszen akkor nem lehetett volna felnyársalni a kardra a szörny apukáját, csak ez így egy kicsit furcsa, hogy egy vándorcirkusz olyan kellékeket állít ki, amiknek akár bármelyik látogató is áldozatul eshet. Szintén zavart a két főgonosszal való béna leszámolás, leginkább az, hogy mindkettejükről azt hisszük, hogy meghaltak, de apucit is hiába nyársalják fel, még virgonckodik, no meg kedvenc szörnyünket is agyonvágja az áram, felakad egy kampóra, de azért még ő is ficánkol egy darabig.
SPOILER VÉGE
Szóval számomra inkább a középszerű és felejthető kategóriába tartozik a film, egyszer megnézhető volt, de semmi pluszt sem adott a horror műfajához, sőt, helyenként inkább bénának hatott. Kár, szerintem ennél sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.
Minden elismerésem az előttem (a Filmkritika részben) nyilatkozó kollégának, ám én több szempontból sem értek vele egyet. Meglehet, hogy csak az ízlésünk különbözik, és elfogadom az ő álláspontját, de én másképp látom a dolgokat. Vannak ugyan a filmben érdekes momentumok, de összességében nem tartom azt kimondottan élvezetesnek. Tisztelt kollégám szerint sokat tett hozzá a produkcióhoz a lassú felvezetés, de számomra ez pl. kimondottan unalmas volt, jó háromnegyed órán keresztül alig történt valami, és bennem egyáltalán nem keltett feszültséget semmi, illetve nem a felvezetés miatt tudtam, hogy itt valami történni fog, hanem a műfaj szabályai következtében. Szerintem kihagyott lehetőség volt az, hogy a kisfiú mennyire rajong a horrorok iránt, aztán bekerül egy vérfagyasztó helyre, de ugyanilyen lehetőség a "cirkuszosok" alaposabb bemutatásának elmulasztása, bár a horrorokban nem nagyon szokás a dolgok mélyére nyúlni, itt talán lehetett volna egy kicsit játszadozni azzal, hogy ha már egy beteg családról beszélünk, akkor jobban beleviszik a nézőt az ő világukba, a pszichotikusságukba (mint amikor a láncfűrészesben megmutatják, hogyan is él a kedves família), az apa-fia kapcsolatba. Noha az apró életképek - a táncoló nőket bámuló férfiak vagy az egyik sátor mögött rajtakapott férfi - kétségtelenül hozzátesznek a filmhez, mégis valahogyan szétesőnek éreztem az első felét, nehezen gördült előre a cselekmény. A vénasszony meg kifejezetten idegesített, amikor elkezdett prédikálni, hogy "Isten figyel" stb. A szörnyszülött maszkját egész jól elkészítették, viszont az üldözős-gyilkolászós jelenetek semmit sem tettek hozzá ahhoz, amit egy ilyen filmnél megszokhattunk. SPOILER
Amit nem igazán értettem, az pl. az volt, hogy a szellőzőben a csaj miért a szörny hátába vágta a kést, ahelyett, hogy nyakon szúrta volna. Ja, tudom, akkor talán hamarabb kinyiffan a szörny. A másik dolog, hogy hogyan lehetséges, hogy igazi fegyverek (kés, balta, kard) voltak a bábukhoz erősítve. Igaz, dramaturgiailag ezeknek nyilván megvan a szerepük, hiszen akkor nem lehetett volna felnyársalni a kardra a szörny apukáját, csak ez így egy kicsit furcsa, hogy egy vándorcirkusz olyan kellékeket állít ki, amiknek akár bármelyik látogató is áldozatul eshet. Szintén zavart a két főgonosszal való béna leszámolás, leginkább az, hogy mindkettejükről azt hisszük, hogy meghaltak, de apucit is hiába nyársalják fel, még virgonckodik, no meg kedvenc szörnyünket is agyonvágja az áram, felakad egy kampóra, de azért még ő is ficánkol egy darabig. SPOILER VÉGE
Szóval számomra inkább a középszerű és felejthető kategóriába tartozik a film, egyszer megnézhető volt, de semmi pluszt sem adott a horror műfajához, sőt, helyenként inkább bénának hatott. Kár, szerintem ennél sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.