Nem az önmegvalósítás púderrózsaszín megnyilvánulása

2023.08.14 08:31 JRD Olvasottság: 1768x

16

Nem is tudom, hogyan lehet írni erről a filmről bármi pozitívat. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, simán be kell venni a woke-ideológia öncélú porhintését és a vad feminista mantrákat.

(Mondom ezt úgy, hogy józan kereteken belül magam is feminista vagyok.)

Ez a film szégyenletes. Ha csak az nézzük, hogy milyen figurák jelentek meg a nemzetközi bemutatón, akkor sok mindent megértünk. Tüllös, strasszos, tűsarkú cipős, prostikat megszégyenítően kisminkelt férfiak. Hm. A bemutatóval egyértelműsítették, hogy ez a film nem Barbie-film lesz, hanem egy Barbie márka mögé bújtatott liberál üzenet.

Szégyenletes, hogy olyan józan gondolkodású színészek is fogpaszta mosollyal mentek végig a vörös szőnyegen, mint Melissa McCarthy, vagy az egyik szereplő, Ryan Gosling, vagy a sokak kedvence, Anne Hathaway.

Hogy a rendező feminista-e? Minden bizonnyal. Hogy ész nélküli feminista? No, ez is tuti.

Ráadásul a film üzenete a film végére teljesen elsikkad, és egy lagymatag semmivé lesz. Önmegvalósítás? Fenét. Hiszen a végén Barbie és Ken semmit nem tudnak meg önmagukról, vagy arról, hogy egymás nélkül mik is lehetnének.

(1959 óta Barbie sok változáson ment keresztül. Volt ő orvos, szépségideál, nővérke, és minden egyes alkalommal volt egy üzenete is a kislányok számára. „Ilyen sosem leszel!” Egyébként Barbie eredetileg egy prosti után készült baba volt férfiak részére (amolyan guminő előd lehetett kicsiben?). A Barbie kitalálója (feminista előhírnökként) pedig hangoztatta, hogy a kislányoknak nem babaszerű baba kell, hanem dögös csaj. Mondjuk nem kell szerintem ecsetelni, hogy ez már valahol a mostanra elburjánzott és józan eszét vesztett ideológia előfutára volt.

A gyártó állítása szerint a baba szexuális jellegét megszüntették, és helyette az 50-es éveknek megfelelő szomszédlány kinézetet kölcsönöztek neki.

Hát, ezzel azért erősen vitatkoznék, de ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem azt, amit egy messziről jött ember állít?

Egy valami azonban biztos: Barbie világa egy nagyon ügyes marketing koncepcióra épült. Ha már nem adsz el több Barbie-t, akkor mindig változtass rajta, és teremts köré egy komplett műanyag világot is... hiszen felesleges kiegészítőkből, komplett, túltolt ruhatárból, „Prada” cipellőkből sosem elég egy Barbie babához hasonló 90-60-90-es műanyag csajnak. És amikor már ez sem jön be, akkor adj neki barátokat és családot. Ken, Chelsea, Stacy és a többiek mind-mind Barbie világát voltak hívatva eladni. Ám, hogy a sikert és a felesleges pénzköltést a maxra járassák, megjelentek a tolltartók, füzetek, pólók... stb.

Egy valami azonban mindenképpen Barbie baba javára is írható. Fejlődése során a kezdeti stewardess és titkárnő Barbie lassan lehetett már űrhajós, elnökjelölt is. Egy viszont biztos: se a Mattelt, se a film készítőit nem érdekli az, hogy a kislányok ártatlan és kisgyermeki babázós korszakát hogyan szaggatják apró darabokra és húzzák le. (Sok szülő simán elviszi a gyereket erre a mozira, hiszen „Ez csak Barbie!”) A mostani gyerekek pedig (mivel legtöbb esetben teljesen diszfunkcionális családban élnek) jobban ki vannak téve a film kártékony hatásának. Nem újdonság, ha azt mondom, hogy a Barbie baba sok kislánynál már régebben is okozott testképzavart. (És hiába dobott piacra a Barbie színes bőrű, molett, várandós vagy épp testi fogyatékos babákat, ettől a helyzet még nem változott.) Ez a mostani gyerekekre még inkább érvényes.

Ez a film egyszerűen nem való még felügyelet mellett sem kisgyerekeknek. Kamaszoknak esetleg (?), de ezt is csak egy qr*a nagy kérdőjellel a végén merem leírni.

Ám írhatunk bármit, úgyis meg fogod nézni. Így aztán, csak ezzel zárnám kissé hosszúra sikerült írásomat: ha megnézed, ne tekintsd se feminista kiáltványnak, se az önmegvalósítás púderrózsaszín megnyilvánulásának... csak nézd meg, és szórakozz egyet. Ne vonj le belőle semmi tanulságot, és ne tekintsd követendő példának sem!

Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!