Egyensúlyban a természettel

2022.12.14 11:15 Artemisia Olvasottság: 556x

2

A Disney az idén először jelentkezik animációs filmmel a tavalyi Raya és az utolsó sárkány, valamint az Encanto után. Az előbbi remek alkotást is jegyző Don Hall valószínűleg a Disney eddigi legmegosztóbb művét készítette el a Fura világ formájában.

A felütés egy különös kis városkába, Avalóniába vezet, ahol az erőforrások hiányát és az avalóniaiak életének megkönnyítését a várost övező hegységrendszeren való átkeléstől remélik. A nagy feladatra pedig nem más vállalkozik, mint a nagy felfedezők hírében álló Clade-család. Útközben azonban kiütköznek a generációs különbségek apa és fia között, így Merész Clade egyedül folytatja az utat a hegyek túloldala felé, fia, Fürkész pedig egy energiában gazdag növénnyel, a pandóval tér haza Avalóniába. 25 évvel később Fürkész sikeres pandó-farmer, Avalónia egy futurisztikus high-tech birodalommá fejlődött a növény energiájának köszönhetően, Merész pedig soha többé nem tért vissza. Egy nap azonban a civilizáció jólétéért felelős pandót egy különös kór támadja meg, így Fürkésznek 25 év után ismét felfedező útra kell indulnia.

A rajzfilm hangulata egyszerre idézi a '90-es és 2000-es évek kincskeresős-kalandos történeteit, valamint megtalálhatók benne a modern művek aktualitása. A nosztalgikus és a futurisztikus keverése pedig egy nagyon kellemes atmoszférát teremt. A látványra sem lehet panasz, hiszen egy szemet gyönyörködtető világot tár fel, a pasztell és neonszínek keverékével, bámulatos flórával és faunával, hús-vér növényekkel, azonnal regenerálódó organizmusokkal, szorgos hangyákként dolgozó óriásamőbákkal, savas tavakkal, és egyéb absztrakt mikrobákkal. Ahogy hőseink egyre mélyebben és mélyebben beveszik magukat az élő-dzsungelbe, egyre jobban körvonalazódik, hogy mindez egy groteszk ökoszisztéma, mely óramű pontossággal működik, és kísértetiesen hasonlít Földünk bioszférájára. Az üzenet a Föld és az erőforrások kizsákmányolásáról, az élővilág pusztításáról és a környezetvédelem létfontosságáról sajnos égetően aktuális napjainkban, a filmvégi csavarral, a pandó valódi mivoltával nagyon szép metafora az emberi tevékenységre.

Viszont ezek mellett nem fordítottak elég figyelmet a cselekmény csiszolgatására, és a fontos üzenet és szép képivilág mellé egy meglehetősen átlag színvonalú történetet kapunk. Fókuszban az apa-fia kapcsolatok és a generációs különbségek, de ezekről semmi újszerűt nem mondd. Merész és Fürkész kapcsolata egy elhidegült, szigorú apa és a megfelelési kényszer alatt rogyadozó fiú felállásra épül, azonban valódi előrelépés nem következik be közöttük a cselekmény során, ahogy Merész és Ethan kapcsolat is alapvetően egy sablon: Merész saját apjától eltérően kényszeresen jó apa akar lenni, Ethan pedig több szabadságra vágyik, de az ő szálukat is csak ímmel-ámmal kezeli a történet. A mellékszereplők többsége papírmasé, talán Callisto és Placcs érdemel szót.

A karakterek összetételét tekintve az eddigi legdiverzebb rajzfilmről beszélhetünk, ami dicsérendő. De nemcsak etnikai értelemben tapasztalható a diverzitás. A Netflix a Mitchellék a gépek ellen című filmben ejtett el szolid leszbikus utalást, a Pixar a Lightyear-ben egy fokkal tovább merészkedett, és egy komplett leszbikus házasságot mutatott be, a Fura világban pedig a Disney első nyíltan homoszexuális karakterét köszönthetjük.

Szóval összességében rengeteg mindent, köztük sok újdonságot is a nézőre zúdít a Fura világ, remek a világépítése, pozitív az üzenete, de a külsőségek mellett aránytalanul kevés idő és energia jutott magára a történetre. Pedig egy acélosabb történettel ez egy kiemelkedő, klasszikus kalandfilmek előtt tisztelgő mű is lehetett volna, de így inkább óvatos szárnypróbálgatásnak tűnik.