Mario Bava (1914–1980) filmrendező neve az egyik legismertebb volt a 60-as és 70-es évek olasz filmgyártásában, hisz eme úriember megszámlálhatatlan mennyiségben készítette a krimiket, a horrorfilmeket és az elsősorban leginkább Olaszországban elterjedt giallókat. Munkássága elég erőteljesen kihatott az utána következő filmesekre (Lucio Fulci, Dario Argento vagy akár Bava fia, Lamberto Bava). Tehát az ő neve is egybeforrt az eurohorrorral, és azt kell hogy írjam, egyáltalán nem érdemtelenül.
Persze azért azt figyelembe kell venni, hogy 50-60 évvel ezelőtt készítette a filmjeit, tehát egy mai fiatal (anélkül, hogy ezzel a kijelentésemmel bárkit is megbántanék) nem túl sok értékelhető pillanatot tudna felfedezni a műveiben. Nagyon szeretném, ha ez nem így lenne, de hát valljuk be, hogy a filmjei egy másik korosztálynak készültek, és vannak köztük számomra klasszikusnak számító darabok is, de sajnos vannak olyanok is, amik rosszul öregedtek.
Az 1970-ben készített Hentesbárd mindenképp egy kimondottan érdekes, keverék műfajú műve volt Bavának (és talán pont emiatt számomra nem lett oly kiemelkedő alkotás, mint mondjuk az 1963-as A félelem három arca, vagy az 1964-es Hat halott modell), hiszen itt keveri a krimi, a giallo vagy a drámai elemeket, de idővel még egy kísértettörténetet is beleágyaz a művébe. Mindezen műfajok súlya alatt a legtöbb film bizonyára megrogyna, nem úgy, mint eme alkotás (és ez bizonyára Bava kiemelkedő zsenialitásának köszönhető), mert végig érdekes marad, és nem lesz egy katyvasz, ami a műfajok közt csapongana, tehát a nézőt mindvégig a képernyője elé szögezi a film.
Bava alkotása egyáltalán nem nyújt könnyed kikapcsolódást, hisz sokszor zavarba ejtő az a fajta őrlődés, ahogy a filmje főhősét az őrület különböző mélységű bugyraiba kalauzolja, és hát ez az utazás egy őrült elméjében sok minden lehet, csak nem egy felemelő filmélmény. Érdekes, hogy a film befejezésével sem szűnik meg azonnal ez kellemetlen és sok esetben nyomasztó hatás, amit közel másfél órában áraszt a nézőre. Persze valószínűleg pont ez volt a terve Bavának, hisz szinte minden filmes eszközt bevetett ezen érzések eléréséhez. Sok mindent lehet még a filmjére mondani, de azt semmiképp, hogy egy átlagos művet készített el a Hentesbárd című filmjével.
Egyébként megjelent Magyarországon is, anno még a Vico-filmek közt futottam bele, és itt jegyezném meg, hogy akinek lehetősége van, NE magyar szinkronnal nézze meg, mert – ritkán mondok ilyet – ha lehet csapnivaló egy filmnek a magyar szinkronja, akkor a Hentesbárd bizonyára élen jár e téren.
75 Hentesbárd (1970)
Egy párizsi divatház tulajdonosának kedvenc szórakozása a hozzá betérő menyecskéket hentesbárddal hátbaveregetni.
Szereplők: Boris Karloff, Femi Benussi, Laura Betti, Dagmar Lassander, Stephen Forsyth
