Még valahogy elment számomra a nyolcadik rész azzal, hogy az egyik legkedvesebb Star Wars karakterem, Poe Dameron, akit mellesleg az egyik kedvenc színészem, Oscar Isaac alakít, komoly szerepet és játékidőt kap benne, de a kilencedik epizódtól kezdődően minőségzuhanásba kezdett a Star Wars franchise. Ezt a zuhanást némileg megállította nálam az Andor streamingsorozat első évadja (mely tűrhető, sőt kifejezetten jó lett), de aztán folytatódott a lejtmenet a további sorozatokkal. A lejtő alja kétségtelenül Az akolitus, mely a leggyengébb valaha készített SW-produkció. Egyértelműen nézhetetlen, én három epizód után abba is hagytam úgy, ahogy van. Nem tudom, feltámad-e valaha a franchise, de teljesen új alapokra kellene helyezni a dolgokat. Visszatérni a sikeres darabok szellemiségéhez, és valódi rendezőkkel leszerződni. Ha nem is lehet visszamenni a klasszikus részek stílusvilágához, de Az ébredő erő vagy a Rogue One, esetleg a Solo-film mintául szolgálhatna. Mert amerre most tart az egész, az tragédia.
Még valahogy elment számomra a nyolcadik rész azzal, hogy az egyik legkedvesebb Star Wars karakterem, Poe Dameron, akit mellesleg az egyik kedvenc színészem, Oscar Isaac alakít, komoly szerepet és játékidőt kap benne, de a kilencedik epizódtól kezdődően minőségzuhanásba kezdett a Star Wars franchise. Ezt a zuhanást némileg megállította nálam az Andor streamingsorozat első évadja (mely tűrhető, sőt kifejezetten jó lett), de aztán folytatódott a lejtmenet a további sorozatokkal. A lejtő alja kétségtelenül Az akolitus, mely a leggyengébb valaha készített SW-produkció. Egyértelműen nézhetetlen, én három epizód után abba is hagytam úgy, ahogy van. Nem tudom, feltámad-e valaha a franchise, de teljesen új alapokra kellene helyezni a dolgokat. Visszatérni a sikeres darabok szellemiségéhez, és valódi rendezőkkel leszerződni. Ha nem is lehet visszamenni a klasszikus részek stílusvilágához, de Az ébredő erő vagy a Rogue One, esetleg a Solo-film mintául szolgálhatna. Mert amerre most tart az egész, az tragédia.