Film, amit 1-2 évente újranézek. Az egyik kedvencem.
(Egy régi interjú szerint Tarantino 8 kedvence között is szerepel!)
A káromkodós, altesti, morbid humora és agressziója mögött egy végtelenül szomorú, aztán felemelő, motiváló film. A végkifejlete pedig szerintem gyönyörű, még ha nem is elfogadható módon jut el odáig a főszereplő.
A maga elcseszett módján bemutatja, milyen mániákus depresszióval, önbizalomhiánnyal, sz*r családi háttérrel, kiközösítettként felnőni a saját kicsi, alig számító vagy észrevehető célodhoz. Nem pozitív hős a főszereplő, de átérezhető, ahogy a legjobb tudása szerint igyekezik. Közben nagyon jól kritizál/parodizál rengeteg helyzetet és személyiségtípust.
Lehet, hogy csak én látok bele túl sokat, de én kurvára imádom.
Tuti, hogy fura, de sokat látott pali a rendezője.
(Kizárólag szinkronnal.)
Film, amit 1-2 évente újranézek. Az egyik kedvencem. (Egy régi interjú szerint Tarantino 8 kedvence között is szerepel!) A káromkodós, altesti, morbid humora és agressziója mögött egy végtelenül szomorú, aztán felemelő, motiváló film. A végkifejlete pedig szerintem gyönyörű, még ha nem is elfogadható módon jut el odáig a főszereplő. A maga elcseszett módján bemutatja, milyen mániákus depresszióval, önbizalomhiánnyal, sz*r családi háttérrel, kiközösítettként felnőni a saját kicsi, alig számító vagy észrevehető célodhoz. Nem pozitív hős a főszereplő, de átérezhető, ahogy a legjobb tudása szerint igyekezik. Közben nagyon jól kritizál/parodizál rengeteg helyzetet és személyiségtípust. Lehet, hogy csak én látok bele túl sokat, de én kurvára imádom. Tuti, hogy fura, de sokat látott pali a rendezője. (Kizárólag szinkronnal.)