Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, ha láttál egy Wes Anderson-filmet, akkor mindet láttad. Nagyon egyedi a stílusa, ugyanakkor képtelen igazán megújulni, amit mondjuk nehéz felróni neki, amíg ilyen szeleburdi filmeket készít. Amúgy ez lehet a legjobb szó a munkásságára, és így az Asteroid City-re is. Nem mondanám térdcsapkodóan viccesnek, de szinte végig vigyorog az ember, pörögnek a párbeszédek, sziporkáznak a remek színészek, aztán az ember kicsit (csak kicsit?) el is veszik ebben a kedves, szimmetrikus, élére állított káoszban. Bejött a meta felépítés is, a változó képarányok, a színes és fekete-fehér jelenetek, a felvonásokra osztás, egyszerűen nem tudnék olyan dolgot mondani, ami ne tetszett volna benne. Szóval, ha rövidebben kéne összefoglalnom: ez egy Wes Anderson-film.
Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, ha láttál egy Wes Anderson-filmet, akkor mindet láttad. Nagyon egyedi a stílusa, ugyanakkor képtelen igazán megújulni, amit mondjuk nehéz felróni neki, amíg ilyen szeleburdi filmeket készít. Amúgy ez lehet a legjobb szó a munkásságára, és így az Asteroid City-re is. Nem mondanám térdcsapkodóan viccesnek, de szinte végig vigyorog az ember, pörögnek a párbeszédek, sziporkáznak a remek színészek, aztán az ember kicsit (csak kicsit?) el is veszik ebben a kedves, szimmetrikus, élére állított káoszban. Bejött a meta felépítés is, a változó képarányok, a színes és fekete-fehér jelenetek, a felvonásokra osztás, egyszerűen nem tudnék olyan dolgot mondani, ami ne tetszett volna benne. Szóval, ha rövidebben kéne összefoglalnom: ez egy Wes Anderson-film.