Becsaptak minket! Ígértek egy sci-fi túlélő horrort (a bemutatókban is). Aztán sunyi módon kapunk egy DRÁMÁT, azt is az inkább elégikusabb, életről lemondó, fájdalmasan, szomorúan nyűglődő típusból. Hát gratulálok! Megérte? Na most komolyan, megérte!? A népszerűségi százalékokból ítélve, nem. Nekem viszont igen. Mert engem is becsaptak, én is mást vártam. Ám a főszereplők játéka megérintett. A már-már fekete-fehér némafilmeket idéző testmimika jól párosult az operatőr képi tényleg noir filmeket idéző beállításával. Pl. a férfi főszereplő kétszer van olyan arcközeliben, ami fény-árnyék hatásával a régi filmeket idézi. Szerintem a női főszereplő is jól játszott, átéreztem a fájdalmát. A bár jelenetben, amikor a férfi bűvészkedik, hogy megnevettesse a beteg nőt, még nálam is eltört a mécses. Annyira jól adta elő a néma (érthető okokból) pantomim játékát, a nő pedig az egész filmben olyan jól reagált, hogy ott érkeztem meg én érzelmileg is a film szintjére. Ott értettem meg, nem akciót látok, csak drámát, búcsút az ÉLETTŐL. És az pedig fájdalmas. Az, hogy a marketing hazudik, viszont megbocsáthatatlan. Ez már Az őrület határán című filmnél sem jött be, aminek a trailere Travoltát, Clooney-t meg Ryan közlegényt ígért, aztán a film meg egészen más. Ott, annak idején az emberek kijöttek a moziból a felénél. Akkor azt mondtam, jó ez a film (dráma), csak nem moziba való. Erre filmre is igaz ez, viszont a megtévesztés ellenére, nekem mindkettő DRÁMA igen hamar kedvenc filmemmé vált.
Becsaptak minket! Ígértek egy sci-fi túlélő horrort (a bemutatókban is). Aztán sunyi módon kapunk egy DRÁMÁT, azt is az inkább elégikusabb, életről lemondó, fájdalmasan, szomorúan nyűglődő típusból. Hát gratulálok! Megérte? Na most komolyan, megérte!? A népszerűségi százalékokból ítélve, nem. Nekem viszont igen. Mert engem is becsaptak, én is mást vártam. Ám a főszereplők játéka megérintett. A már-már fekete-fehér némafilmeket idéző testmimika jól párosult az operatőr képi tényleg noir filmeket idéző beállításával. Pl. a férfi főszereplő kétszer van olyan arcközeliben, ami fény-árnyék hatásával a régi filmeket idézi. Szerintem a női főszereplő is jól játszott, átéreztem a fájdalmát. A bár jelenetben, amikor a férfi bűvészkedik, hogy megnevettesse a beteg nőt, még nálam is eltört a mécses. Annyira jól adta elő a néma (érthető okokból) pantomim játékát, a nő pedig az egész filmben olyan jól reagált, hogy ott érkeztem meg én érzelmileg is a film szintjére. Ott értettem meg, nem akciót látok, csak drámát, búcsút az ÉLETTŐL. És az pedig fájdalmas. Az, hogy a marketing hazudik, viszont megbocsáthatatlan. Ez már Az őrület határán című filmnél sem jött be, aminek a trailere Travoltát, Clooney-t meg Ryan közlegényt ígért, aztán a film meg egészen más. Ott, annak idején az emberek kijöttek a moziból a felénél. Akkor azt mondtam, jó ez a film (dráma), csak nem moziba való. Erre filmre is igaz ez, viszont a megtévesztés ellenére, nekem mindkettő DRÁMA igen hamar kedvenc filmemmé vált.