A legkevésbé sem mondhatnám, hogy ezt a filmet a vígjáték kategóriába kellene sorolni, inkább a tragédia kategória a megfelelő. Szatírának sem mondhatnám, mert a valóságot még szűkebb értelemben sem ábrázolják komikus vagy ironikus formában, számomra. Döbbenten néztem, ennek ellenére tetszett a film. A főszereplő, Signe ( Kristine Kujath ) meg van győződve arról, hogy sokkal érdekesebb, karizmatikusabb, mint a többi ember a Földön.
Minden lehetőséget megragad, hogy az utca embere, a szerelme, aki sikeres szobrász és lopott bútorokból készít installációkat, Thomas ( Eirik Sæther) és barátaik figyelmét felhívja magára. Magam is néha elcsodálkozom, ha látok egy festményt, szobrot, vagy hallok egy dalt hogy miért és mitől lett híres az alkotó vagy előadó, hiszen én is meg tudnék birkózni egy ilyen feladattal. Az elit: nem tudni miért, de néha olyan „művészeket” emel ki a tömegből, akik nem érdemesek rá. A film társadalomkritikája ebben merül ki, szerintem.
Signe, odáig elmegy, hogy már forgalomból kivont gyógyszert szedjen be, aminek súlyos mellékhatásai vannak, csak, hogy valaki végre felfigyeljen rá. Talán ez a borderline személyiségzavar, amely önkárosító tünetekkel valamint az énkép instabilitásával jár. Már az is elszomorító, hogy két ember, akik egy párt alkotnak, versengjenek egymással vagy elhanyagolják szerelmüket a siker és a hírnév miatt. (Ahogy megfogalmazódott bennem ez a mondat, beugrott egy kép a Sex és New York sorozatból, ahol Carrie összejön egy orosz szobrászművésszel, Aleksandr Petrovskival, tehát nem egyedi az eset, viszont a feldolgozás más az elhanyagolt fél részéről.) Signe, annyi mindennel felhívhatta volna magára az emberek figyelmét, de a szépre a jóra már nem kapják fel a fejüket az emberek, kell nekik valami különleges, még akkor is, ha az egy nagy marhaság. (Megfigyeltem, hogy sok újságcikk címében elég sűrűn feltűnnek: a tragédia, sokkoló, brutális, hátborzongató stb. szavak. Ezek nélkül nem is olvasná el senki a cikkeket? Én a kiscikket kisívben a nagycikket nagyívben kerülöm már. Engem ne sokkoljanak marhaságokkal!) Persze a normális párkapcsolatoknak nem így kellene működniük, de ha valakit elkap a gépszíj, akkor nem szabad leszállni a száguldó vonatról, hova lesz a hírnév! Ez a film, Signe tündöklését és bukását mutatja be, ahogy ő is megpróbál felmászni arra a bizonyos száguldó vonatra. Furcsa szereplők bukkannak fel a filmben: vak asszisztens, végtag nélküli modell. Ez nem a vígjáték kategóriája! A rendező/forgatókönyvíró Kristoffer Borgli, furcsa, de valós és szomorú világot tár elénk, aminek mi is részesei vagyunk. Érdemes megnézni a filmet, talán másként fogjuk látni a világot és egymást.
73 Rosszul vagyok magamtól (2022)
Signe és Thomas között egészségtelen, versengő kapcsolat alakul ki, amely ördögi fordulatot vesz, amikor Thomas hirtelen kortárs művészként kitör. Erre válaszul Signe... több»
Szereplők: Andrea Bræin Hovig, Henrik Mestad, Anders Danielsen Lie, Kristine Kujath Thorp, Seda Witt
