Nem számít, mennyi idős vagy. Egy Pixar-film olyan rajzfilm, amihez nem lehet túl idősnek lenni, ennél főleg nem. Le kell szögezni... Ez a legjobb folytatásuk a Toy Story 2 óta. Sejthető volt, hogy elkészítik ezt, már csak azért is, mert az első végén Riley 12 éves. Kérdezi is Derű: mi baj történhet? (Gondoltam magamban párszor poénkodva: 13). Nem mintha baj lenne, a tinédzserkor természetes – sok csodás elkerülhetetlen dolog a velejárója. És sok kihívás, de hát ez része a személyiség növekedésének, olyan nagy kaliberűnek is akár, mint amilyen az előző végén is volt. Nem megyek bele (az összes) részletbe, de azzal kezdem, hogy a hangsúlyt azokra helyezi, melyek nyilvánvalóbbak, de félreérthetőbbek. Például, hogy ebben a korban mind fiúk, mind lányok a saját nemük társaságát keresik, velük barátkoznak intenzívebben általában, és nagyon igyekszenek megfelelni nekik. Ebben persze az esetek könnyebbik oldalát láttuk csak, rosszabb helyzetben szélsőségesebbekbe is nagyon belekeverednek a való életben, mint például az ivás, dohányzás, szóval sok káros dolog csupán mások kedvééért. Itt ellenben mindössze annyi volt, hogy Riley egyre inkább igyekezett az újdonsült érzelmek hatására összerázódni az új csapattal, régi barátait egy darabig félretéve, a régi érzelmek ötöse pedig el lett dobva egy ideig. Útjuk során sok új vicces és popkulturális utalásokkal teli jelenségekkel találkoznak, valamint sok visszautalás, helyzet is van az előző rész főbb helyszíneihez. Nem kevés sok extra modernséggel feldobva (a fejhadiszálláson kívül). Azok közül talán a páncéltermes volt az egyik legviccesebb szerintem (habár őszintén szólva, annak a videójáték karakter haja színétől nem voltam nagyon elragadtatva, különben vicces alak volt...). Egyébként... a rajzfilm kutyust mozivásznon látni némi extra fellégzésszerű élmény volt a klasszikus körvonalakkal meg a beszélő táska – PamKutya Pista alias Osbáth Márk hangján. A Gúnykanyon előtt találgattam, hogy magyarra hogyan fogják lefordítani, Iróniaszakadékra tippeltem, de így is tetszett, már az előzetesben nagyon vicces volt a „visszhangzása”.
A film során Riley szüleit aligha látjuk, ami szintén a kor természetes velejárója személyes kapcsolatai bizonyos szintjén: több idő a barátaival, de a családját természetesen nem hagyja el. Amúgy is táborban volt itt három napig. Habár még így is döbbenetes volt látni, mennyire kicsi volt/lett az elején a család sziget.
Legnagyobb pozitívumok: parádés látvány, zene, tökéletes egyensúly régi és új érzelmek között, kimagasló karakterfejlődés- és építés, magas érzelmi és izgalomszint. Negatívumokban nem bővelkedik ez túlságosan. Szerintem.
Ahogy összeálltak a végén, meg ahogy a személyes hitet és annak szálait beletették... Gyönyörű és mély. Ez a rajzfilm minimum az utóbbi néhány év legjobbja.
Hogy látni fogunk-e felnőtt Riley-ról is egy harmadik részt, az merész és nagyon klassz lenne, ez pedig kifejezetten megágyaz neki: már most hatalmas siker a közönség részéről és bevétel szempontjából, hogy úgy mondjam... a 2019-es mozivilágot idézi.:)
10/10.
84 Agymanók 2 (2024)
A Pete Docter és Ronnie Del Carmen rendezésében készült 2015-ös Agymanók hatalmas sikert aratott a közönség és a kritikusok körében egyaránt, hiszen az animációs film az... több»
