Nagyon régóta követem komolyabban a filmeket, és még tart tovább is kötetlenül – csak három-négy esetre emlékszem még olyan rendezőkre, akiknek a legelső filmje ennyire hibamentes, ütős volt elsőre. A Dalva pedig egy remekmű, egy mestermű. Valójában rengeteg jól ismert rendező jut eszembe, akiknek az első filmje tele volt problémákkal, ez nem az. A film témája minden bizonnyal a legszörnyűbb bántalmazás, a pedofília, a gyermekeken elkövetett szexuális erőszak. A történet maga mégis úgy van megfilmesítve, hogy nincs benne felesleg, nincs szíveket összetörő felesleges zenei jelzés, érzelgősség, vagy túldramatizált jelenet. Ez egy olyan film, amely megfosztja a lényegtelen dolgoktól azt, ami egyfajta békés minőséget kölcsönöz neki. A filmet szinte teljes egészében Zelda Samson viszi Dalva szerepében tökéletesen. Ismét semmi túlzás, a téma önmagában is elég drámai. Zavarónak, felkavarónak, de teljesen hipnotikusnak találtam azt, ahogy ez a kislány felfedezi, milyen gyereknek lenni, hogy vannak barátai, és megtanulja, hogy ami vele történt, az nem az ő hibája. Emmanuelle Nicot minden bizonnyal megtette kedvező benyomását első filmjével. Remélem, így folytatja majd a továbbiakban is, én már várom.
Nagyon régóta követem komolyabban a filmeket, és még tart tovább is kötetlenül – csak három-négy esetre emlékszem még olyan rendezőkre, akiknek a legelső filmje ennyire hibamentes, ütős volt elsőre. A Dalva pedig egy remekmű, egy mestermű. Valójában rengeteg jól ismert rendező jut eszembe, akiknek az első filmje tele volt problémákkal, ez nem az. A film témája minden bizonnyal a legszörnyűbb bántalmazás, a pedofília, a gyermekeken elkövetett szexuális erőszak. A történet maga mégis úgy van megfilmesítve, hogy nincs benne felesleg, nincs szíveket összetörő felesleges zenei jelzés, érzelgősség, vagy túldramatizált jelenet. Ez egy olyan film, amely megfosztja a lényegtelen dolgoktól azt, ami egyfajta békés minőséget kölcsönöz neki. A filmet szinte teljes egészében Zelda Samson viszi Dalva szerepében tökéletesen. Ismét semmi túlzás, a téma önmagában is elég drámai. Zavarónak, felkavarónak, de teljesen hipnotikusnak találtam azt, ahogy ez a kislány felfedezi, milyen gyereknek lenni, hogy vannak barátai, és megtanulja, hogy ami vele történt, az nem az ő hibája. Emmanuelle Nicot minden bizonnyal megtette kedvező benyomását első filmjével. Remélem, így folytatja majd a továbbiakban is, én már várom.