Néha nekifutok a koreai filmipar alkotásainak, hátha sikerül valamire mennem velük. De mindig arra jutok, hogy annak a különben nagyon tehetséges és szorgalmas nemzetnek nem a filmkészítés az erőssége. Ma egy kisebbfajta győzelmet mégis elkönyvelhetnek: egy félresikerült olasz produkció után kezdtem bele, mert az olyan mélypont volt, hogy felbátorodtam, hogy utána bármi jó lesz. És majdnem úgy is lett, mert amíg az olasz filmet negyed óra után állítottam le, ezt 31 percig néztem. Az dupla annyi idő!
(Eddig általában kicsit noir koreai mozikat láttam, ez most egy kis k-pop jelleggel keveredik, sokat ez se segít, de legalább meglett az 1 csillag a nézhetetlen helyett.)
Néha nekifutok a koreai filmipar alkotásainak, hátha sikerül valamire mennem velük. De mindig arra jutok, hogy annak a különben nagyon tehetséges és szorgalmas nemzetnek nem a filmkészítés az erőssége. Ma egy kisebbfajta győzelmet mégis elkönyvelhetnek: egy félresikerült olasz produkció után kezdtem bele, mert az olyan mélypont volt, hogy felbátorodtam, hogy utána bármi jó lesz. És majdnem úgy is lett, mert amíg az olasz filmet negyed óra után állítottam le, ezt 31 percig néztem. Az dupla annyi idő! (Eddig általában kicsit noir koreai mozikat láttam, ez most egy kis k-pop jelleggel keveredik, sokat ez se segít, de legalább meglett az 1 csillag a nézhetetlen helyett.)