Ha úgy néztem volna meg a sorozatot, hogy előtte nem olvastam róla semmit, azt mondanám, egészen jó kis hétvégi, egyben ledarálós időtöltés. Most viszont, az utolsó rész befejezése után is azon tűnődöm, vajon mit láttak benne, amit én nem, azok, akik az egekig magasztalták.
Vitathatatlan, hogy leköti a nézőt, érdekes (az izgalmas jelző azért túlzás lenne), helyenként még szórakoztató is. De eredetinek semmiképp nem nevezhető. Régi, jól bevált sablonok gyűjteménye, az Agatha Christie könyveiből készült filmek alapján, megfűszerezve némi A Fehér Lótusz feelinggel, nyomokban pedig Hatalmas kis hazugságok és/vagy Kis tüzek mindenütt életérzést tartalmaz.
A történet röviden: adott egy viszonylag zárt közösség, melynek egy tagját egyszer csak holtan találják. Nem térnék ki sem az áldozat, sem a tettes személyére, hátha valakinek kedve támad megnézni. Szóval adott egy holttest. Klasszikus Agatha Christie-vonal, bárki tehette, mindenkinek volt indítéka és lehetősége is. Mindenki gyanús. Dúsgazdag, sikeres házaspár, a feleség tökéletes Barbie-élete látszatának fenntartása érdekében vélhetjük, bármire képes. A férjnél, igazi a legyet-is-röptében fickó, akinél hol alkohol, hol drog mámorában úszva ki tudja, hol a határ. A három felnőtt fiúgyermek, arisztokrata, szeretet nélküli elkényeztetésben felnőve szintén nem átlagos morál-, és normarendszerrel bír. A további jelenlévők szintén nem kevésbe terheltek, ki ilyen, ki olyan módon. Szexuális életet szinte mindenki él, de senki nem a saját elvileg párjával, ami persze bonyodalmak és gyanúsítások tömkelegét szüli. Az ügy felderítésére kivonuló rendőri erők sem a sose-láttunk-még-ilyet fazonból valók. Főnyomozónk egy női Columbo, külsőségekre nem sokat adó, eszes, ám buta balekot eljátszani az információszerzés érdekében kiválóan tudó Annie Wilkes-inkarnáció. Utánfutója a helyi seriff, ő is a karakter minden jól ismert vonásával. Többre hivatott (vagy nem...), mégis a kisvárosban ragadt, haragszik is ezért kicsit a világra, észbeli hiányosságait pedig marcona megjelenéssel kompenzálja.
De persze minden jó, ha a vége jó, végül minden kiderül, minden a helyére kerül, kicsit ugyan összecsapott módon, kérdőjeleket és a nézőben némi hiányérzetet hagyva maga után, de ennyi belefér.
Végül, de nem utolsósorban néhány gondolat a színészi játékról. Nicole Kidmannek továbbra sem sikerült kibújni a karót nyelt jégkirálynő karakterből, pedig most már igazán kíváncsiak lennénk, hogy tud-e mást is. (A karóra vonatkozó utalás egyébként el is hangzik az egyik epizódban, ami a kevés tényleg humorosra sikerült jelenet egyike.) Amennyire visszaemlékszem, ez az Ausztrál expressz óta így van, és úgy tűnik, már így is marad.
Nagyobb nevek közül Isabelle Adjanit és Liev Schreibert emelném ki, akik valóban nagy pozitívumai a sorozatnak, és bírnak hozzáadott értékkel. Mindketten sok és sokféle karakterben bizonyítottak már, és ez most sem volt másképp. Respect.
Summa summarum, aki tervezte megnézni, nem beszélem le. Megér egy estet. De nagy extázist ne várjon tőle senki. A sorozat, csakúgy, mint a főszereplő pár, messze van a tökéletestől.
74 A tökéletes pár (2024)
Egy pazarnak ígérkező esküvő katasztrófába torkollik, mielőtt még elkezdődhetne, ugyanis egy holttestet találnak Nantucket kikötőjében néhány órával a szertartás előtt. A... több»
