A világ minden netflixes tájáról érkező milliárdnyi érdeklődő kívánságára végre megérkezett a második évad. Az új évadban visszatérnek a halálos játékok, az álarcos gazemberek, a folytatásban újra láthatjuk a bosszúra szomjas Ki-hoon és a Frontman közötti ádáz harcot. Három évnyi várakozás és kis aggodalom után született meg az újabb 7 epizód, ami egy összetett, sokrétű munka eredménye, ahol a stílus érintetlen maradt, de nálam nem ért el egy múlhatatlan nagy elégedettséget. Kiéhezett nézőben bizonyára nagyok az elvárások, és óhatatlan az összehasonlítás – szerintem ez az évad nem éri el az első színvonalát. Még mindig kellően erőszakos, de többször már kiábrándító volt, mint sokkoló. Tény, hogy a megfogalmazott cél, a kapzsiság, a brutalitás és a pénzimádó szadista kultúra hátborzongató jelenléte egy mai napig létező jelenség, és ezt hozza is a folytatás a maga stílusában. A különböző társadalmi karaktereket megformáló színészek teljesítménye pedig viszi a hátán a sorozatot, de ebben a szezonban már kiszámíthatóak a küzdőtéren folyó játékok, a történet veszít a feszességéből.
A lezárás a játékhoz méltóan frusztráló a nézőnek. A rejtvényt, hogy valóban folytatni akarták a történetet, vagy csak az első évad sikere gyakorolt nyomást az alkotókra, azt majd a jövőre esedékes harmadik évad fogja nekem megfejteni.
A világ minden netflixes tájáról érkező milliárdnyi érdeklődő kívánságára végre megérkezett a második évad. Az új évadban visszatérnek a halálos játékok, az álarcos gazemberek, a folytatásban újra láthatjuk a bosszúra szomjas Ki-hoon és a Frontman közötti ádáz harcot. Három évnyi várakozás és kis aggodalom után született meg az újabb 7 epizód, ami egy összetett, sokrétű munka eredménye, ahol a stílus érintetlen maradt, de nálam nem ért el egy múlhatatlan nagy elégedettséget. Kiéhezett nézőben bizonyára nagyok az elvárások, és óhatatlan az összehasonlítás – szerintem ez az évad nem éri el az első színvonalát. Még mindig kellően erőszakos, de többször már kiábrándító volt, mint sokkoló. Tény, hogy a megfogalmazott cél, a kapzsiság, a brutalitás és a pénzimádó szadista kultúra hátborzongató jelenléte egy mai napig létező jelenség, és ezt hozza is a folytatás a maga stílusában. A különböző társadalmi karaktereket megformáló színészek teljesítménye pedig viszi a hátán a sorozatot, de ebben a szezonban már kiszámíthatóak a küzdőtéren folyó játékok, a történet veszít a feszességéből. A lezárás a játékhoz méltóan frusztráló a nézőnek. A rejtvényt, hogy valóban folytatni akarták a történetet, vagy csak az első évad sikere gyakorolt nyomást az alkotókra, azt majd a jövőre esedékes harmadik évad fogja nekem megfejteni.