Namgeuk-ilgi

Aki szereti a félelmetes, misztikus, hósivatagos, túlélős, igencsak gondolkodásra késztető filmeket, annak szívesen ajánlom. Kapott ez a film már hideget-meleget kritikusoktól és nézőktől egyaránt a megfejthetetlensége miatt. Ne felejtsük el, hogy ez egy túlélő beszámolója, akiről nem tudjuk, hogy mit látott és mi esetleg csak az ő fantáziavilága. A zene gyönyörű és félelmetes, a hófödte táj ugyanúgy, a többi pedig a képzeletünkre van bízva. Nekem mindenesetre tetszett.

Szeretem az ázsiai filmeket, a téma is jól hangzott, így talán számomra volt a legmeglepőbb, hogy nem tetszett. Számomra túl vontatott és unalmas volt, pedig szeretem a lassú tempójú filmeket. Aztán lehet, csak rossz passzban néztem meg.

Bár a téma nagyon hálás, az ilyesfajta filmekből nincs elég, úgy gondolom. Tetszett, hogy azokat a részeket, ahol a cselekmény leült volna, finoman kiegészítették misztikus adalékokkal, mindezeken felül úgy gondolom, hogy a film erőssége mégis a zenei alávágás, ami nagyon is megalapozza az egésznek a hangulatát.

Hihetetlenül jó hangulata van a filmnek, én egyébként is nagyon szeretem ezt a műfajt, de azt hiszem ez az egyik legjobb, amit az utóbbi időben láttam. Remekül van felvéve, és ráadásul szerintem érdemes eredeti szinkronnal megnézni, sokkal ütősebb.