A. I. Mesterséges értelem

Hihetetlen, hogy hogy telik az idő. Több mint 20 év szállt el a film készülte óta... A témája azóta is sok filmben volt feszegetve. Jelesül: érezhet-e egy gép? Leprogramozható-e egy érzés? Vagy legalább lekódolható-e az, hogy kialakuljon az érzés képessége. Sokszor szálltam vitába azon is, hogy mit tekintünk élőnek, és mit gépnek. Hiszen réges rég képesek információt tárolni fehérjében. Ami meg szerves. Tehát gépnek kéne tekinteni a programozás miatt, de élőnek az összetétel miatt. Vajon eddig nevezhető egy gép gépnek, és mikortól emberi? Ha nem is feltétlenül ember, lehet akár valami jobb is... Mindegy. Ez a film az emlékeimben úgy élet, hogy nagyon szuper alkotás. Most újranézve két szó jutott eszembe róla. Giccs, hatásvadászat. Ennek ellenére élvezhető mozi. Ha picit rövidebbre szerelik össze, akkor 5 csillagot is érne. Most azt éreztem, hogy hosszabb, mint amilyen jó. De ha nem láttad, azért érdemes megnézni. Hiába 25 éve forgatták, a technikai megoldások nem maradnak el a maitól. Sőt. Kifejezetten élvezhető, realisztikus, szemben a manapság használt gagyi effektekkel...

Számomra nagyon érdekes az a kérdéskör, amit körbejár a film. Többrétű és mély mondanivalója van. A szeretet különböző szintjeit eleveníti meg. A robotok ábrázolása nagyon bejött, ahhoz képest, hogy 19 éves a film, nagyon jól hozza a futurisztikus at... Többmoszférát, igényesen van összerakva. Szerintem egy nagyon jó robotos film.

Kora ellenére én még mai napig megtudom nézni ezt a csodálatos Steven Spielberg filmet. Nem csalódtam benne. Az ilyen kikapcsolódásra mondom, hogy megéri a pénzét. Ez olyan volt amit bármikor újra elővennék és megnézném egy nyugis délutáni szórakozás gyanánt.

A kora ellenére nem fakult, kiváló módon és nem szájbarágósan tárja elénk a mesterséges intelligencia és az emberi értelem között eltűnő vékony határvonalat. Mindenképpen szomorú alkotás, azt pedig mindenki döntse el szíve szerint, hogy a főhős csak "ragaszkodott" az anyjához vagy tényleg valós érzelmei voltak.