Vezess helyettem

Én meglehetősen Murakami b**i vagyok, nagyon ismerem a könyveinek a világát. Az író Férfiak nő nélkül című novelláskötete kilóg az író jellemzően igen sajátos és szürreális nagyregényeinek sorából, hasonlóképpen a másképp eltérő Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című könyvéhez. A háromórás film a Férfiak nők nélkül kötet egy mindössze pár tíz oldalas novellájából fejlődött ki. Úgy vélem, hogy a rendezőnek nagyon magas színvonalon sikerült az ebben a könyvben ábrázolt világot és hangulatot megjeleníteni a rendkívül hosszú, de emlékezetes hatású alkotásban. Szóval a film folyása iszonyú lassú, de tele van mély tartalommal, és nem csak a dialógusokban, hanem a hosszú és lassú képekben és a hallgatásokban egyaránt. Mindezek ellenére akinek nincs nagyon kényelmes fotele vagy kanapéja, és nincs rengeteg türelme és figyelme, az ne próbálkozzon meg a megnézésével, mert nagy valószínűség szerint csalódni fog, és azoknak a táborát fogja gyarapítani, akik úgy írják le az élményüket, hogy bazi hosszú filmet láttak, amiben nem történt semmi. A Murakami és a japán kultúra iránt fogékony és érdeklődő nézők számára viszont feltétlenül ajánlott a megtekintése, de készüljetek rá seggileg, ezt kiülni nem semmi.

Ryûsuke Hamaguchi japán rendező Oscar-esélyes filmje olyan, mint egy Ozu rendezte Csehov-darab. A lassan kibontakozó érzelmek sosem törnek igazán felszínre a stabilan haladó narratíva sodrásában. A Vezess helyettem a visszafogottság moziélményét nyúj... Teljes kritika

Az elmúlt évek bebizonyították, hogy az ázsiai filmgyártás roppant erős. A legtöbb sorozat vagy film sajnos azonban nem jut el hozzánk. A Vezess helyettem (Drive My Car) Murakami Haruki japán író azonos című novellája alapján készült. Érdekesség, hogy a  novella mindössze 20 oldalas, a film pedig közel 3 órás. A rendező, Anton Pavlovics Csehov Ványa bácsi című darabját ültette el a filmben, ami egy különleges hangulatot kölcsönöz neki. A történet nem túl egyedi, láttunk már hasonlót. A történet leírás alapján nem kapja fel az ember a fejét.  Ettől függetlenül mindenképpen mély és elgondolkodtató film, illetve teljesen más hatása volt azáltal, hogy egy tőlünk teljesen messze álló nép szemszögéből lett bemutatva az elmúlás, a gyász. Az alakítások is hibátlanok és sallangmentesek voltak. A játékidőt kicsit hosszúnak éreztem, mert egy ilyen melankolikus, lélektani drámáknál a három óra sok. Számos Oscar-jelölés (legjobb film, legjobb rendező, legjobb forgatókönyv és legjobb nemzetközi film), és hogy ezek közül elnyeri-e valamelyik díjat, az hamarosan kiderül.

Skandináv dráma japán köntösben. Imádom Murakami Haruki írásait, ezért is ültem be a filmre. Számomra hihetetlen, hogyan lehet mély, szenvedélyes érzelmeket átadni úgy, hogy maguk a dialógusok tömörek, kimértek. Többségükben tények közlésére szorítko... Többznak. Ajánlom annak, aki szereti a szocio-nyomort, mint zsánert. Én tobzódtam benne.