Én a vízilovakkal vagyok

Ez az a film, amit ha egyszer láttál, utána garantáltan beugrik néhány ikonikus jelenet – Bud Spencer és Terence Hill párosa itt is zseniálisan működik, hozva azt a könnyed, mégis ütős hangulatot, amiért annyian szeretjük őket. A sztori nem különösebben bonyolult: Afrika, korrupt vadászok, némi állatvédelem és persze rengeteg ökölcsapás. De nem is ezért nézzük. A lényeg a Spencer–Hill dinamika, az egymás ugratása, a klasszikus verekedések, és persze a vidám, laza hangulat. Az egész film egy nosztalgikus utazás a '70-es évek olasz akció-vígjátékainak világába, ahol a bunyók koreográfiája pont annyira komoly, mint amennyire kell – azaz egyáltalán nem. 7/10 – nem a legjobb Spencer–Hill film, de abszolút szórakoztató darab, tele humorral és jól működő párosdinamikával. Ha szereted őket, ezt is szeretni fogod.

Nem ez a legerősebb filmje a hallhatatlan párosnak,de ez sem nélkülözi a könnyedséget,és a szemtelen humort,nagy pofonokkal fűszerezve!Aranyos,vasárnapi mozi,kellemes feltöltődés.

Nem tudom, hogy ez volt-e direkt a terv, vagy csak a véletlen, de azon kívül, hogy a gonoszokat pofozzák rendre, a páros az állatok, a természeti kincsek védelmére és az orvvadászat kegyetlenségére is felhívja a figyelmet. Persze azért a humor most sem maradt el ebben a filmben sem.

Szintén nagyon, humoros film a duotol. Hozzák a színvonalat, osszák a pofonokat. Minden megvan benne, ami kell egy vígjátékhoz. Én bármikor szívesen megnézem.