
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Kifejezetten életszerű, ahogyan bemutatja, mit tennének (és tesznek is) az egyszerű emberekből a másodperc tört része alatt „giga-mega multimilliárdos”-sá váló emberek. A történet ezen része enyhén emlékeztet a „Nincs kettő négy nélkül”-re. A főgonosz egy kimondottan humoros figura, az emberei úgyszintén. A WC-be rejtett lift volt a humor egyik csúcspontja, de a többi vécés vicc, meg a doki a találmányaival szintén vicces volt, ezenkívül ki nem hagyható a leghumorgazdagabb jelenetek közül az, amikor felszállnak a gépre, amikor „tartják a szájukat”, az a két alkalom, amikor azt hiszik, hogy a zsaruk elkapták őket, és amikor hallgatják a rádiót. A hasbeszélés szintén jó.
Én imádom a Bud Spencer és Terence Hill filmeket, nagyon szegény ember lehet lekileg aki nem. Ez az egyik kedvenc filmem közülük. Már 100x láttam de nekem mégis mindig megunhatatlan.
Ismét itt vannak.Engem nem zavar,hogy a történet nem Oscar-díjas,de a film egésze bájos,és megmosolyogtató. Jó nézni ezt a két színészt,és a szinkronhangok is zseniálisak!
Enzo Barboni rendező 4. alkalommal dolgozott együtt az olasz sztárpárossal, akiknek ez volt a 14. közös filmjük.
A filmet angol nyelven forgatták és Bud Spencernek és Terence Hillnek is olasz az anyanyelve, ezért az olasz kiadásban Pino Locchi és Glauco Onorato adták a hangjukat.