Vélemények (36)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A második részt láttam először, és az sokkal jobban tetszett. Viszont ennek fényében az inkább remake, mint folytatás. Itt viszont sokkal ütősebb a zenei aláfestés. Egyszer nézős nekem.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Valami követ. Látta ezt a filmet valaki? Én igen, és kijelenthetem, hogy itt viszont egy copyt láttunk, kissé gyengébb kivitelben. Vagy a Fallent a zseniális Denzel Washingtonnal a soraiban. Na, az olyan rémisztő, ami itt azért annyira van, mint Makó attól a bizonyos Jeruzsálemtől. Ráadásul annak követhető volt a sztorija! Sajnos, lehet, öregszem, mert megint belefutottam egy olyan természetfeletti katyvaszba vagy káoszba, amit nem igazán értek. De nem is igazán ez a lényeg, hanem az, hogy ez a termék úgymond eladható-e, vagy nem? Parker Finn, az elsőfilmes rendező kissé megmosolyogtató stábot trombitált össze. Kissé jellegtelen és hiteltelen színészek, akiknek nem is sikerült a szívembe lopniuk magukat. Más elfoglaltságaim miatt nem igazán tudtam a filmekkel mostanság „közelebbi kapcsolatba” kerülni, de már elkezdtem pótolni a hiányosságaimat. Szóval vissza a filmhez. Sosie Bacon (The Last Summer), Kyle Garner (Sikoly 2020, Rémálom az Elm utcában 2010,) és a leggyengébb láncszem, maga Jessie T. Usher ( Veszélyes hazugságok ). Tehát. Nem fogott meg, nem szippantott be, nem volt számomra értelmezhető. Mint a mai alkotások jó része. Kedves „rettegő” olvasóim, ez sajna nem horror, csak némi-nemű horrorelemekkel megtűzdelt „ijesztgetős film”. Nyugodtan rágcsáltam a körtémet, hiszen nem is nagyon történt semmi figyelemre méltó. Mr.Finn, szurkolok önnek, hogy szedje össze magát, ha rendező szeretne lenni. Na, az még nagyon messze van.
Egy jó ideje vacilláltam már ennek a filmnek a megnézésén, de a napokban sort kerítettem rá, és be kell valljam, elég vegyes lett a fogattatása nálam. Vacilláltam rajta, mert a kritikusok véleményei alapján egy kimondottan erős atmoszférájú és félelm... Teljes kritika
Van benne három ötletesebb rész, abból kettő szerepel az előzetesben. Azt hiszem, ezzel el is mondtam mindent.
Vártam erre a filmre, de igazából csalódtam benne. A téma jó lenne - nekem kicsit a Valami követ és az 1998-as Letaszítva keveréke -, ám a kivitelezés szegényes. Néhol tényleg tud ijesztő lenni, de nagyon sok a logikátlanság is benne. A főszereplő, Sosie Bacon (Kevin Bacon lánya) jól játszik, csak épp ez nem menti meg a filmet. A vége pedig teljesen átmegy gagyiba, sajnos. Parker Finn mégis nagyot startolt ezzel a sztorival, hiszen az ismeretlenségből emelkedett ki, a film fogatókönyvének megírásával és az első rendezésével. Értékelés: 45-50%. Nem több.
Nagy felhajtás és komoly hírverés előzte meg Parker Finn 2022-es horrorfilmjét, mely a Mosolyogj címet kapta. Még tavaly októberben láttam a moziban, aztán most a napokban újra megnéztem. A véleményem nem sokat változott: izgalmas, de az alapsztori azért elég gagyi. A központi karakter Rose Cotter (Sosie Bacon) pszichiáter, aki egy szép napon sokkoló dolgot tapasztal egy páciensénél: mosolyogva öli meg magát. Kiderül: itt egy láncolatról van szó, az áldozatok egymás szemébe néznek, így mindig továbbterjed az őrület. Mivel ő is bekapcsolódik az egészbe, négy napja lesz megszakítania a sort. Nem volna ez annyira rossz sztori, de nagyon szürreális és gagyi irányba viszik el kb. a film közepétől (amit nem árulok el, mert az már spoiler lenne), de elrontja a filmet. A horrorjelenetek nem rosszak, viszont akad véres is köztük, így a hard horror kedvelőknek is csurran-cseppen valami. Mondjuk nem sok. Értékelésem közepes, mert horror mércével nézve gyengécske, látványban, sztoriban meg még gyengébb. Max 50-55%.
A film első fele kellemes It follows jelleget képvisel. Egy nyilvánvalóan metaforikus szörny kerget egy nőt, aki egyre durvább és durvább dolgokba keveredik. Pár ijesztés egész eredeti, és bár majdnem mindegyik jumpscare, a film izgalmas marad, mert kíváncsiak vagyunk a feloldásra egy ilyen nem konvencionális szörnnyel szemben. Azonban a film utolsó harmada egy vergődés, ahol a történet csigatempóra lassul és majdnem semmi sem történik. A lezárás is hasonlóan semmilyen, ironikusan a film sokkal izgalmasabb lezárásokat vázolt fel a különböző álom jeleneteiben. Elvesztegetett lehetőség egy izgalmas metaforára.
Hasonló filmek
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Parker Finn, elolvastam a nevét egyszer. Parker Finn, elolvastam a nevét még egyszer, de nem mondott semmit számomra. Utánanézve rádöbbentem, hogy elsőfilmes rendező. Mondjuk annyira nem volt egy döbbenetes pillanat, hiszen a Mosolyogj trailerét látv... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Mit várok egy horrortól? Ne legyenek benne a nagyon-nagyon ostoba klisék... amiket a legtöbb filmben használnak. A „váljunk szét” szorult helyzetben, a villódzó villany, aminek ráadásul rémisztő hangja van, a rafinált gonosz, aki a főszereplővel szembekerülve hirtelen gyengébb, könnyebb és ostobább lesz... stb... A horrorfilmek nagy hányada szánalmas. Na, ez a film elérte, hogy 4-5 alkalommal is kirázott a hideg. Ennek okán megsüvegelem. Ritka. A film egyébként emlékeztet egy régi „Letaszítva” című filmre, abban talán Denzel Washington játszik... úgy rémlik. Ez a film ijesztgetősebb akar lenni, amaz inkább elgondolkodtatva borzol, nem jönnek dobhártyaszakító effektek. De azt is érteni kell, hogy az emberek ingerküszöbe egyre magasabb, át kell törni... Szóval ha szereted a horrorfilmeket, akkor szerintem ez egy szórakoztató, jól összerakott film. Úgy látom, hogy van második része is. Kíváncsi vagyok, hogy milyen folytatást bírtak összehozni (vagy, hogy egyláltalán folytatás-e, és hogy milyen minőségű lett...) Szerintem érdemes időt szánni rá.
Fájó szívvel, de 6 pontot kell adnom rá a várt 7-8 helyett. Majd Én elmondom, hogy mi folyik itt: A film egy REMEK horror lenne, ha a kétezres években jelent volna meg. Gyakorlatilag ugyanaz, mint a kétezres évek nagy klasszikusai: szimpatikus lányt ismeretlen, emberről emberre ragadó entitás környékez meg, pár napja van, mielőtt meghalna, ezért nyomozni kezd a helyi jóvágású (általában rendőr) sráccal, majd egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz, és végül lesz egy nagy katarzis, ahol vagy sikerül legyőzni, vagy nem. Ennyi. Erre alapul az összes. (A kör, Nem fogadott hívás, Átok, Halálos hallgatás is egy kicsit stb., stb.) Itt is ugyanez van. Sajnos kicsit unalmas. Hosszabb a kelleténél. Rengeteg a jumpscare, tényleg rengeteg. Volt egy, amelyiknél fel is üvöltöttem a moziban véletlenül, sikerült elkapniuk. Néha feszült is, vannak hatásos jelenetei. Ami mindenképpen kiemelendő, az a zene és a hangok. Brutál jó! Összességében egy simán nézhető, főleg kezdő horrorosok számára nagyon jó szórakozást nyújtó, OK. film, de semmi kiemelkedő. Kár, hogy ilyen unalmaska, és hogy néha ilyen bugyuta, ez kb 1.5 ponttal rontotta nekem az élményt. Rendben volt egyébként.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ez az a film, ami szinte az összes puskaport eldurrantja a bemutatóban. Megvallom, az összevágott bemutató kifejezetten tetszett, ezért is döntöttem a moziban megtekintés mellett. Előre látom, hogy a nagyon fiatal generáció magasabbra emeli, mint aho... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Parker Finn 2022-es horrorsztorija Kevin Bacon lányának főszereplésével nagyot robbant két éve, így borítékolható volt a folytatás, mely most meg is jelent a mozikban (október 17-én). A rendező ugyanaz, de más főszereplőkkel. Az alapötlet mindenképp érdekes: adott egy atípusos emberi viselkedés, mely titokzatos módon terjed, és az áldozat mosolygásával kezdődik, amit aztán öngyilkosság követ (szintén mosoly közepette). Parker Finn maga állt elő az egésszel, majd a rendezést is vállalta (elsőfilmes direktorként). Valószínűleg pszichológiai ismeretei (és tanulmányai) alapján dolgozta ki a történetet, mely azért tud megterhelően hatni a pszichénkre, mert ellentétes érzelmeket társít: a mosolyhoz véres tetteket. A terjedés is érdekes: aki látja egy hasonló módon elhalálozó áldozat végső mosolyát, maga is megfertőződik, és ugyanilyen módon kezd viselkedni, majd öngyilkosságot elkövetni. Sajnos a film legvégét nagyon elrontották, és elvitték a teljes hiteltelenségbe, ami miatt az egész lecsúszik a 4 csillagról a közepes színvonalba. Pedig Sosie Bacon helyt áll a pszichiáternő szerepében.
Így a második rész előtt gondoltam, megnézem újra az első fejezetet, hátha most jobbnak érzem majd. Valamivel jobban is tetszett, de a problémákat most is észleltem. Például a túlzásokat, mint a sztori legvége a gagyi lénnyel. Ugyanakkor valóban hat az emberre az egész, mert a mosolygó, majd önmagukat véresen meggyilkoló áldozatok, akik egymásnak adják tovább ezt a szürreális viselkedési mintát, tényleg iszonyatosak. Ha valaki belegondol abba, hogy találkozik egy emberrel, aki groteszk módon gépiesen mosolyog rá, majd mondjuk átvágja a saját torkát egy pillanattal később, az bizony kiakad. Ha normális idegrendszerrel rendelkezik. A karakterekhez jól passzoló színészeket is találtak – főleg Sosie Bacon nagyon jó Dr. Cotter szerepében –, így az összhatás voltaképp érdekes és izgalmas szórakozást nyújt, rengeteg borzongással. Viszont a legvége lerontja a dolgot, mintha a készítők nem tudták volna megoldani, hogy miként zárják le a filmet. Ezért van az, hogy én csupán három csillagra tudom értékelni, nem többre sajnos.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Az alapok nem ismeretlenek. Ezt a koncepciót követte a Felelsz vagy mersz?, Valami követ és az Amikor lehunyod a szemed is. Van egy démon, ami valamilyen módon láncszerűen emberről emberre száll. Nem a megszállás a cél, hanem, hogy végezzen az áldozattal. A mosoly sem ismeretlen, mert valami hasonló volt a Felelsz vagy merszben is. Csak ez nyugtalanítóbb (pont az a cél horrornál). Adott főhősünk, aki egy pszichiáter; egyik nap egy lányt hoznak be hozzá, aki azt meséli neki, hogy egy mosolygó alak üldözi, és meg akarja ölni. (Természetesen nem hisz neki.) Majd széles mosoly keretében végez magával. Igen ám, de itt nincs vége, hisz az átok átszáll főhősünkre. Megkeserítve az életét. Aztán nyomozásba kezd stb. stb. A vége sem volt meglepő, mert azon filmek, amikből ihletődött, sem igazán zárulnak boldog véggel. Összegezve élvezhető alkotás. Nem volt anno bennem az az érzés, hogy "ez meg mi". A jelenlegi mezőnyben már-már jónak számít. Ha nem is sűrűn, de azért néha unaloműzőként újra szoktam nézni.
