A Kádár-korszak agóniája mind erősebb lett a 80-as évek második felében: az egyre nagyobb nyitottság jegyében már szinte teljesen szabadon lehetett olyan kérdésekről is beszélni, mint szent királyaink élete, az államhatalom pedig Szent István halálának 1050. évfordulóján (1988-ban) lehetővé tette, hogy a Szent Jobbot elvigyék az ország egyházmegyei központjaiba. Noha az 1945 után tabutémává vált történelmi személyiségek, illetve problémák a 60-as évek elejétől fokozatosan visszatérhettek a tudományos életbe – az első ilyen óriási lépés véleményem szerint 1960-ban történt, amikor Széchenyi István halálának centenáriumán és a megemlékezés apropóján megindult a dogmatikus marxizmustól való óvatos eltávolodás –, igazán talán csak a 80-as években jött el az olvadás ideje, amikor egyre többet lehetett beszélni olyan történeti segédtudományokról is, mint a genealógia vagy a heraldika. A szentekkel is ekkoriban kezdtek újra behatóbban foglalkozni, és Szent István mint keresztény és szent uralkodó alakja is előtérbe kerülhetett.
Ez az 1987-es dokumentumfilm ennek a késő Kádár-kori szemléleti ambivalenciának a terméke. A materializmus és a szocializmus ugyan még mindig hivatalos ideológia volt Magyarországon, de például ebben a dokumentumfilmben is meglehetősen hangsúlyosan jelenik meg a kereszténység, illetve Szent István keresztényi mivolta, a letelepedő magyar nép keresztény hitre térítésének kérdése. S ez akár a magyarság Európához, illetve a Nyugathoz való tartozása melletti hitvallásként is értelmezhető így, a 80-as évek végén.
S ami a számomra a leginkább megdöbbentő volt, az az, hogy Kralovánszky Alán hallgatólagosan utalt arra, miszerint 1945 után a materialista világnézet állami ideológiává tétele gyakorlatilag ugyanakkora "kultúrsokkot" jelentett az addig jórészt keresztény kultúrán szocializálódott magyar társadalom számára, mint amekkorát Szent István korában a kereszténység állami ideológiává tétele. Ha nyíltan mindezt nem is mondta ki, én a szavai mögött elég erős rendszerkritikát éreztem.
Mellette még többek között olyan jelentős történészek is megszólaltak, mint Dümmerth Dezső, s a dokumentumfilm egyik nagy erénye az, hogy rávilágított az államalapítás bonyolult, komplex összefüggéseire. A régi és az új eszmék, vallások, szokások átvétele mellett például etnikai ellentétek is jelentkeztek az első ezredforduló környékén, hiszen mivel Szent István főként német segítséggel tudta meghonosítani a kereszténységet, sokak számára az idegenekkel lett azonos az új vallás.
Rengeteg információt tudhatunk meg a filmből a szentkultuszról éppen úgy, mint István temetkezéséről, ezért is – na meg a 80-as évek kordokumentációjaként való funkcionálása okán is – érdemes lehet időt szakítani a megnézésére.
