Ismét egy olyan filmet választottam esti szórakozásom tárgyaként, amiben két olyan összetevő is szerepelt, ami reménnyel töltött el az adott produkcióval kapcsolatban. Az első összetevője a 80-as évek horrorfelhozatala (bizonyára elfogult vagyok ezzel kapcsolatban, de valahogy eme időszak horrorfilmjei állnak a szívemhez a legközelebb). Itt bizonyára az úgynevezett nosztalgiafaktor is döntő befolyással bírhat nálam. A másik összetevője pedig a stílusirányzata volt, merthogy eme film is a slasher horrorfilmek táborát erősítette (nemhiába eme produkciót is, a 88 Films adta ki, a Slasher Classic Collection-on belül, Blu-Rayen). Tehát nyugodtan ki mertem volna jelenteni a film megtekintése előtt azt, hogy ha nem is egy kimagasló, de egy szórakoztató másfél órát,minden bizonnyal szolgáltatni fog számomra eme alkotás. Sajnos viszont nem így lett.
Az első igazán nagy gondom ezzel a filmmel, hogy vastagon érződik rajta az alacsony költségvetés, illetve a tehetség hiánya. Mondjuk a 80-as évek horrorfilmes felhozatalában az alacsony költségvetést még aránylag elég szép arányban tudták a készítők felejtetni azzal, hogy jól sikerült megteremteniük a kívánt atmoszférát, de ez itt nagy részben sajnos hiányzott. Pedig a történet helyszínválasztását jónak éreztem, hisz egy becsődölt vágóhíd képes lett volna félelmetes helyszínként szolgálni egy horrorfilm alapjának. Talán itt sem ez volt a legégetőbb hiba, hanem hogy a készítők egy igencsak ostoba gonosz karaktert társítottak mindehhez. Oké, értem én, hogy próbáltak eme karakterrel kissé a horrorkomédia irányába nyitni, de ezzel csak azt érték el nálam, hogy az adott produkció sem nem lett vicces, se nem lett félelmetes. Sajnos sok olyan filmmel találkoztam már, ahol a horrort és a komédiát vegyítették és sokszor kioltja egymás értékeit eme két műfaj az adott filmben.
Egy másik problémám ennél a filmnél a stábtagok tehetségtelensége volt. Mondjuk azt már lassan nem is szoktam hibaként felróni, ha az adott film forgatókönyvében szereplő karakterek cselekedeteit igencsak bicskanyitogatónak írják meg (hisz a legtöbb ilyen jelegű karaktert már a film legelején temethetjük, általában csak a sorrend lehet a kérdéses), de ez itt nagyon is hatványozottan érződött.
Ezt a filmet csupán két tényező mentette meg nálam az egy csillagtól. Az egyik, hogy minden hibája ellenére végig tudtam úgy nézni, hogy valamiféle nosztalgiát mégis tudott bennem ébreszteni az adott korszak horrorfilmes felhozatalához. A másik tényező pedig, hogy a film befejezése tudott némi meglepetéssel zárulni, de mindezek túlzottan kevesek voltak ahhoz, hogy emlékezetes maradhasson számomra a Slaughterhouse című alkotás.
