2018-ban, amikor bemutatták a Meg - Az őscápa című filmet, finoman szólva sem voltam hasra esve a produkciótól, főleg a számos kisebb-nagyobb hibái miatt, de még ezen gikszerek sem tudták annyira lerontani eme filmet a szememben, merthogy maximálisan beillett az egyszer bőven nézhető alkotások sorába. Mivel 2023-ban megérkezett a Meg folytatása, így gondoltam, mielőtt megtekinteném azt, újrázok egyet annak az elődjével (csak azért, hogy lehessen majd egy jobb viszonyítási alapom a két filmhez).
A Meg - Az őscápának a filmes alapjait egy 1997-ben írt Steve Alten-könyv szolgáltatta (mondjuk, hogy mennyiben maradt ahhoz hű, arról nincs tudomásom, ugyanis a könyvhöz még nem volt szerencsém), ráadásul a fentebb említett író immáron hét kötetet is készített eme félelmetes ragadozóról, tehát alapanyag bőséggel rendelkezésre áll majd a filmeseknek. Na de mindezek után nézzük, hogy milyen is lett a film.
Jómagam mindig nagy érdeklődéssel tekintek az újonnan érkező cápás filmekre, és emlékszem, ez alól a Meg sem volt anno kivétel. Leginkább akkor váltam igazán kíváncsivá a filmre, amikor a gyártó stúdió bejelentette, hogy a rendezői széket majd Eli Roth tölti be. Ekkor kezdtem reménykedni abban, hogy végre kapok egy igazán véres és keményebb cápás filmet, ami már jó ideje nagy hiánycikk volt a filmes palettán. Majd ezzel kapcsolatosan érkezett az első nem is annyira aprócska változtatás, miszerint a gyártó stúdió új rendező után nézett, merthogy Eli Roth elképzelései nem egyeztek a film producereiével. Ugyanis míg Mr. Roth egy véresebb és keményebb adaptációt szeretett volna készíteni Steve Alten regényéből, addig a stúdió egy könnyebben fogyasztható és jóval alacsonyabb korhatárt megcélzó filmben gondolkodott. Meg is érkezett a produkcióhoz az új rendező Jon Turteltaub személyében, akinek a producerek gyorsan ki is adták az elképzeléseiket a filmhez, miszerint hogy készítsen egy vízi akció-kalandfilm elegyet, csipetnyi horror beütéssel (ami csupán annyiban merült ki, hogy egy őscápa is szerepel majd a történetben). Jómagam itt már temettem a produkciót (főleg horror terén), de azért még mindig ott motoszkált bennem az, hogy azért mégsem láthatunk minden évben egy őscápás filmet, tehát egy minimális kíváncsiság azért még megvolt bennem a film irányába. Aztán megérkezett a film első előzetese, amiből már azonnal sejthetővé vált, hogy a Meg - Az őscápa egy tipikus tesztoszterontól túlfűtött, látványos akció-orgia lesz, amolyan tipikus üdítő nyári mozifilmesélmény, főszerepben azzal a Jason Stathammel, akitől amúgy sem állnak távol eme filmes zsánerek, és tulajdonképpen ekkor csökkent minimálisra az érdeklődésem a Meghez. Emlékszem, ezek után, szinte nulla elvárással ültem neki a filmnek, de azt kell hogy írjam, hogy végül mégiscsak sikerült szórakoztatnia (még akkor is, ha néhol igazán bugyután tudta csak hozni a történetét).
Tulajdonképpen a Meg egy látványfilm lett a maga 130 millió dolláros költségvetésével, amiben csak egyetlen aprócska gond volt, miszerint a készítői hajlandóak voltak mindent beáldozni emiatt, karaktereket, feszültségteremtést és brutalitást, ami talán némiképp jobbá is tehette volna jelen filmünket, de az vitathatatlan, hogy amit végül kaptunk, az látványosra sikeredet, és emiatt értékelődött fel a szememben mind az első, mind pedig a második megtekintése során a Meg első része, de még így is csak három csillagocskára volt elegendő mindez nálam.
