Most, hogy más testbe költözött Kampókéz lelke, már látom, hogy nem ússzuk meg négy résznél kevesebbel!

2024.05.17 18:23 Juki-onna Nézhetetlen Olvasottság: <100x

0

Eltékozolt nappalok!

Elvették az élményt, a borzongás érzését, hiszen miért is ülnénk le megnézni egy horrorfilmet? Már a film elején kezdett gyanús lenni, hogy a papírból készült árnyékbábokat látunk. Semmi jót nem jelent a film szempontjából, csak annyit, hogy nem tudták kitölteni a kilencven percet. Történetmesélés bábokkal? Sajnos gyakrabban feltűnnek, mint szeretnénk. A történet egy kiégett, alkotói válságban szenvedő férfiról szól, Anthony McCoyról (Yahya Abdul-Mateen II), akinek a színészi játéka pont olyan, mint a festményei. Egy szóval lehetne jellemezni, de nem teszem. Amikor egy családi összejövetelen Troy Cartwright (Nathan Stewart-Jarrett), a rózsaszín nacis, aki „mutogatja a hátsóját”, ezt idéztem, felteszi a nagy kérdést, hogy: akartok hallani egy ijesztő sztorit? Gondoltam, miért ne? Meggyújt egy gyufát, azzal két gyertyát, és utána nem történik semmi. Még csak bele sem borzongtam a történetbe, annyira unalmasan adta elő, viszont a borokhoz ért, azt legalább megtudtuk. Unott arccal néztem végig a film készítőinek és a szereplőknek a vergődését. Nincs összhang a szereplők között, csak csapongunk ide-oda, mint a denevérek. A film stagnál az első képkockától az utolsóig. Az első rész szereplőjét (Tony Todd) itt már kiírták a sztoriból, pedig az mindent vitt! De ez? Néha a film nézése közben volt egy kis Brundle: A légy érzésem. Mondhatom, hogy feledésbe merül ez az alkotás, ha még nem tettem meg! Bukásra volt ítéltetve! A rendező, Nia DaCosta, mint mindenki a filmben, számomra ismeretlen. A forgatókönyvírók: Jordan Peele és Win Rosenfeld szerintem nem igazán tudták, hogy a közönség milyen filmre vágyik, csak csináljunk valamit! Nem jött be! A külföldi kritikusok felpontozták, úgy látszik, nekik tetszett. A vágót nem tudom, hogy ki volt, de néha elveszítettem a fonalat, annyira összevissza volt vagdosva film. A mellékszereplőkre már nem is emlékszem, annyira felejthető volt az alkotásuk. Csak egyvalami fogott meg, és az a zene. (Sajnos nincs feltüntetve a zeneszerző.) Nagyon jól passzolt volna egy másik filmhez, aminek van valami mondanivalója, mert fülbemászó és félelmetes volt! Katasztrófa az alkotás, és minden elismerésem azoknak, akik végig tudják szenvedni! Jó szórakozást!